Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
Труждаюся душею моею, стеня испущу на мя глаголы моя, возглаголю горестию души моея одержимь
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
и реку ко Господеви: не учи мя нечествовати, и почто ми сице судил еси?
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Или добро Ти есть, аще вознеправдую, яко презрел еси дела руку Твоею, совету же нечестивых внял еси?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Или якоже человек видит, видиши? Или якоже зрит человек, узриши?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Или житие Твое человеческо есть? Или лета Твоя яко дние мужа?
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Яко истязал еси беззаконие мое и грехи моя изследил еси.
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
Веси бо, яко не нечествовах: но кто есть изимаяй из руку Твоею?
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Руце Твои сотвористе мя и создасте мя: потом же преложив, поразил мя еси.
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Помяни, яко брение мя создал еси, в землю же паки возвращаеши мя.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Или не якоже млеко измелзил мя еси, усырил же мя еси равно сыру?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
Кожею же и плотию мя облекл еси, костьми же и жилами сшил мя еси:
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
живот же и милость положил еси у мене, посещение же Твое сохрани мой дух.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Сия имеяй в Тебе, вем, яко вся можеши, и невозможно Тебе ничтоже.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Аще бо согрешу, храниши мя, от беззакония же не безвинна мя сотворил еси.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
Аще бо нечестив буду, люте мне, аще же буду праведен, не могу возникнути: исполнен бо есмь безчестия,
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
ловимь бо есмь аки лев на убиение: паки же преложив, люте убиваеши мя.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
Обновляяй на мя испытание мое, гнева бо великаго на мя употребил еси и навел еси на мя искушения.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Почто убо мя из чрева извел еси, и не умрох, око же мене не видело бы,
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
и бых бы аки не был? Почто убо из чрева во гроб не снидох?
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Или не мало есть время жизни моея? Остави мене почити мало,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
прежде даже отиду, отнюдуже не возвращуся, в землю темну и мрачну,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
в землю тмы вечныя, идеже несть света, ниже видети живота человеческаго.
