Jób 10
1 Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
My soul is weary of my life. I will release my words against myself. I will speak in the bitterness of my soul.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
I will say to God: Do not be willing to condemn me. Reveal to me why you judge me this way.
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Does it seem good to you, if you find fault with me and oppress me, the work of your own hands, and assist the counsel of the impious?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
Do you have bodily eyes? Or, just as man sees, will you see?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
Are your days just like the days of man, and are your years as the times of humans,
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
so that you would inquire about my iniquity and examine my sin?
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
And you know that I have done nothing impious, yet there is no one who can deliver from your hand.
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
Your hands have made me and formed me all around, and, in this way, do you suddenly throw me away?
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
Remember, I ask you, that you have fashioned me like clay, and you will reduce me to dust.
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
Have you not extracted me like milk and curdled me like cheese?
11 Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
You have clothed me with skin and flesh. You have put me together with bones and nerves.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
You have assigned to me life and mercy, and your visitation has preserved my spirit.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
Though you may conceal this in your heart, yet I know that you remember everything.
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
If I have sinned, and you have spared me for an hour, why do you not endure me to be clean from my iniquity?
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
And if I should be impious, woe to me, and if I should be just, I will not lift up my head, being drenched with affliction and misery.
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
And because of pride, you will seize me like a lioness, and having returned, you torment me to an extraordinary degree.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
You renew your testimony against me, and you multiply your wrath against me, and these punishments make war within me.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
Why did you lead me out of the womb? If only I had been consumed, so that no eye would ever see me!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
I should have been as if I had not been: transferred from the womb to the tomb.
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Will not my few days be completed soon? Release me, therefore, so that I may lament my sorrows a little,
21 Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
before I depart and return no more to a land that is dark and covered with the fog of death,
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
a land of misery and darkness, where the shadow of death, and nothing else but everlasting horror, dwells.
