Jeremiás 11

1 Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

Pakaiya konin Jeremiah henga thu ahunglhungin, hitin aseiye.

2 Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!

“Judah gam leh Jerusalem’a chengho jah’a, amaho toh kitepna umsa, thu hicheng hi, gaseipeh tan.

3 Ezt mondjad azért nékik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott mindenki, a ki meg nem hallja e szövetségnek igéit,

Amaho jah’a, Pakai Israel Pathen chun, hitin aseiye. Koi hijongle, hiche kitepnasa thu ngailouva chonho chu gaosap changhen.

4 A melyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, a vaskemenczéből, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, a miket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek;

Ajeh chu, keiman napu napateu, Egypt gam thih meilhumpi tobang sunga kon’a kahinpuidoh’a, kathupeh umsa chu, “Nanghon ka ogin nangaiyuva, kathupeh umsa chu abon’a naboljinguleh, nangho kamite nahiuva chule keima na Pathen’u kahi ding ahi, “ati.

5 Hogy beteljesítsem az esküvést, a melylyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, a mint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram!

Chuleh keiman hiche hi kasei ahi, “keiman napu napateu kom’a kakitepnasa, tunia nachennau, khoiju leh bongnoi lonna gam, kapeh ding kati chu, kaguilhunsah ding ahi,” ati. Hichun, keiman ka donbut in, O Pakai, hitei tei hen, amen! kati.

6 És monda az Úr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!

Chuin Pakaiyin aseikittai, “Thu hicheng hi, Jerusalem khopi sunga gasam phonglen; Chuleh gamsung pumpia khopi tincheng’a chen, gaseiphong in. Hichu, “kitepnasa thuho ngaiyun lang, boldinga angaicha jouse boldoh soh keiyun.

7 Mert kérve kértem a ti atyáitokat, a mikor felhoztam őket Égyiptom földéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!

Ijeh inem itileh, keiman napu napateu chu, Egypt gam’a kon’a kahinpuidoh’a pat’a, “kathu ngaiyuvin,” tia kanagihsa ahin, tuni geiya avel avel’a kagih jing ahi.

8 De nem hallották, még fülöket sem hajtották arra, hanem ment kiki az ő gonosz szívének hamissága után, és rájok szabtam e szövetségnek minden igéjét, a melyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.

Ahivangin, napu napateu chun, kathusei kagihna ho ngaisah in aneipouve. Amitakip louchal tah in aum’un, ama cheh lungthim gitlouna dimset in akiheimang gamtauve. Hijeh chun, kathupeh ngailou ho chunga, kitepna umsa gaosapna chu, keiman achunguva kahin pohlut pih ahitai, ati.

9 És monda az Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.

Chuin Pakaiyin kajah’a thu ahinsei kit in, “Judah leh Jerualem miten, keima eidouvui ati.

10 Visszatértek az ő atyáiknak elébbi bűneire, a kik nem akarták hallani az én igéimet, és ők magok is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, a melyet az ő atyáikkal kötöttem.

Kathusei jouse donlouva anakoiya, apu apateu chonsetna lampia, amaho jong akiheilut sohtauve. Amahon kathusei ngailouvin, semthu Pathen chom chom ahouvun, apu apateu toh kitepna kanasem chu asukehtauvin ahi.

11 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájok, a melyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket.

Hijeh chun, Pakiyin hitin aseiye, “Keiman ajamdoh umlou hel’a achunguva hamsetna nasatah kalhut khumdiu ahi. Amaho kappum in kahenga hungtao jongleu, kangaipeh lou hel ding ahi,”ati.

12 És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, a kiknek ők áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg őket az ő nyomorúságuk idején.

Chutengle, Judah leh Jerusalem miten gimnamtwi ahal uva ahouvu, semthu Pathen ho kom’a gatao diu; Ahivanga hicheho chun agentheipet uva chu ahuhdoh thei lou diu ahi.

13 Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utczáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!

Vo Judah mite, nanghon nakhopi jouseu dimset in semthu Pathen tampi nakoitauve. Nanghon jumna maicham, Baal houna-a gimnamtwi halna maicham-phung tampi Jerusalem khopi sunga nasemtauve.

14 Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklő szót se ejts érettök, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt.

Vo Jeremiah, hiche mite din taoda tan. Amaho ding in jong kap hih in. Keiman amahohi, akanau ogin jong kangaipih louhel ding ahi.

15 Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel.

Kadeipen kamite hijongleu, aphalou thet umtah thil tampi abolnunguva, ka-insunga hunglut thei nading, ipi thuneina aneidiu ham? Akihahsel uva chule kilhaina gantha abol’u chun, amanthahna dinguva kon’a ahuhdoh thei diu hinam? Ajeh chu, amahon athilse bol’u chu kithang-at nan anei uvin ahi.

16 Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.

Ven, amahohi khatvei keiman, Olive thingphung engsel vetnom umtah, chuleh aga phatah hoisel ahi, kanati. Tunvang, melmate lungsatna meikong chun ahal uva, akahvam heldiuvin kaumsahtai.

17 A Seregek Ura, a ki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, a mit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.

Keima thaneipen Pakaiyin, hiche mite hi, Olive banga kanaphu ahin, tua suhmang dinga kano ahitai. Ajeh chu, Israel le Judah miten eiphin lunghang uvin, Baal Pathen henga gimnamtwi ahaluvin, chonset aboltauvin ahi.

18 Az Úr tudtul adta nékem, és én tudtam; te láttattad meg velem az ő cselekedeteiket is!

Chuin Pakaiyin kahenga thu aseiyin, kamelmaten keima thading’a eigot’u chu, eihetsah tai.

19 Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!

Keima akithana ding mun jon’a kikai kelngoi ngoitah tobang kanahin; Keima thana dinga thilgon aneiyu jong kana hepoi. Amahon, hiche mipa hi thatdoh u hitin, athusei doh hojong sumang soh’u hite. Amahi tupet in phuhlhu doh’u hitin, amin jong kigeldoh kitlou ding ahi, “atiuve.

20 És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!

Vo thaneipen Pakai, dihtah’a thutan nangbou nahi. Chule nangman mihem lungthim mihem lungthim le lunggil thuhtah jong nakhol doh jin ahi. Hiche mite chunga naphulahna neimusah in; Ajeh chu keiman kachungthu hi nang khut’a kapeh ahitai.

21 Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!

Pakaiyin, keima thadinga eiholho, Anathoth mite chung chang hitin aseiye. Amahon, “pakai min in gaothu seidan, nangah loule kathadiu nahi,” atiuve.

22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megfenyítem őket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig meghalnak éhen.

Chuin thaneipen Pakaiyin hitin aseiye, “Keiman achunguva talen nasatah kamatsah diu: A gollhang hou gal’a thigam diu, chule achapateu leh achanuteu kelthoh’a thidiu ahi.

23 És senki sem marad meg közülök, hogyha veszedelmet hozok az Anatóthbeli emberekre, az ő büntetésök esztendejét.

Hijeh’a chu, lungthim phalou gongho Anathoth mite, khat cha ahingdoh umlou diu ahi. Ajeh chu, keiman achunguva hamsetna nasatah kahin lhunsah ding ahi, ati.