< Ézsaiás 49 >

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
Porongeyu, mutunfacl uh, Kowos mwet su muta loessula! Ke nga srakna oan insien nina kiuk, LEUM GOD El pangonyu ke inek, Ac srisrngiyuwi nga in mwet kulansap lal.
2 Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
El oru kas luk in kosroh oana sie cutlass. El lisringyuyak ke paol sifacna. El oreyu in oana soko sukan pisr na kosroh Ma akola in orekmakinyuk.
3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
El fahk nu sik, “Israel, kom mwet kulansap luk; Ke sripom, mwet uh ac kaksakinyu.”
4 És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
Nga fahk, “Nga orekma, a wangin sripa! Nga sang ku luk nufon, a wanginna ma nga orala.” Nwe ouinge nga ku in lulalfongi LEUM GOD lah El ac loangeyu; El ac fah se ma lacne nu sik ke ma nga oru.
5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
Meet liki nga isusla, LEUM GOD El srisrngiyuwi; El oru nga in mwet kulansap lal in folokonma mwet lal, In folokonma mwet Israel su fahsrelik fin faclu. LEUM GOD El akfulatyeyu; Ku luk ma sel me.
6 Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
LEUM GOD El fahk nu sik, “Mwet kulansap luk, kom ac tia folokonak Ku lun mwet Israel su painmoulla mukena, A oasr sie kunokon yohk liki su nga akoo nu sum. Nga fah oru tuh kom in sie kalem nu sin mutunfacl puspis, Tuh faclu nufon fah ku in moulla.”
7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
God mutal, su Nien Molela lun Israel, El fahk nu sel su arulana pilesreyuk Ac srungayuk sin mutunfacl puspis, Ac el mwet kulansap lun mwet leum: “Tokosra uh ac fah liye ke kom taltalla, Ac fah tuyak in akkalemye sunak lalos nu sum; Fisrak uh fah oayapa liye, Ac elos fah faksufi in akfulatye kom.” Ma inge ac sikyak mweyen LEUM GOD El sulela mwet kulansap lal; God mutal lun Israel El liyaung wulela lal.
8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
LEUM GOD El fahk nu sin mwet lal, “Ke pacl se ac tuku tuh nga in molikowosla, Nga fah kasrekowos ac topuk pre lowos, Nga fah karingin kowos ac lisring kowos, Ac nga fah orala sie wuleang nu sin mwet nukewa keiwos. Nga fah lela kowos in sifilpa oakwuki In facl suwos, su oan musalla in pacl inge.
9 Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
Nga fah fahk nu sin mwet kapir, ‘Kowos sukosokla! Som!’ Ac nu selos su muta in lohsr, ‘Ilme nu ke kalem uh!’ Elos ac fah oana sheep su mongo mah fin inging uh.
10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
Elos ac fah tiana sifil masrinsral ku malu. Fulen faht yen mwesis uh fah tia akkeokyalos, Tuh elos ac fah kolyuk sin sie su lungse elos. El fah pwanulos nu ke unon in kof.
11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
“Nga fah orala soko inkanek lulap fineol uh, Ac akoela soko innek mwet luk in fufahsryesr fac.
12 Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
Mwet luk fah tuku liki acn loesla, Liki epang ac roto, Ac liki acn Aswan in acn eir.”
13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
On, kusrao! Sasa ke engan, faclu! Lela eol uh in wowoyak ke pusren on! LEUM GOD El fah akwoye mwet lal; El ac fah pakomuta mwet keok lal.
14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
Tusruktu mwet Jerusalem elos fahk, “LEUM GOD El som liki kut! El mulkinkutla.”
15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
Na LEUM GOD El topuk ac fahk, “Ku sie mutan ku in mulkunla tulik natul ma srakna titi, Ku tia lungse tulik se ma el sifacna oswela? Nina se finne ku in mulkunla tulik natul, Nga fah tiana mulkinkowosla.
16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
Jerusalem, nga tia ku in mulkinkomla! Nga simusla inem loun pouk.
17 Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
“Elos su ac sifil musaikomyak, elos akuranna tuku, Ac elos su konauskomla ac fah som.
18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
Ngetla ac liye ma sikyak inge! Mwet lom pa fahsreni ingo — elos foloko nu yen selos! Ke pwayena lah nga pa God moul, Kom ac fah yukin mwet lom Oana sie mutan su ac marut el konkin ke mwe naweyuk lal.
19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
“Facl sum tuh arulana musalla ac wanginla ma fac, A inge ac arulana srikla Nu selos su ac tuku in muta we. Elos su oru kom in oan musalla uh Ac fah som loesla liki kom.
20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
Sie len, mwet lom ma isusla in sruoh Fah fahk nu sum, ‘Acn se inge iktokla, Kut enenu acn yohk kut in muta we!’
21 És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
Na kom ac fahk nu sum sifacna, “Su oswela tulik inge nukewa nu sik uh? Tulik nutik uh wanginla ac nga tia ku in sifilpa isus. Nga tuh lisyukla ac utukla nga mwet sruoh, Na su tufahla tulik inge? Tuh sisila nga ac nga mukefanna muta; Tulik inge tuku oya me?’”
22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
LEUM GOD Fulatlana El fahk nu sin mwet lal: “Nga ac kolak sie akul nu sin mutanfahl uh, Ac elos ac kafusak tulik fusr nutuwos ac folokunulos nu yen selos.
23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
Tokosra uh ac fah oana papa to se nu sum; Kasra uh ac fah oana nina to se nu sum. Elos ac faksufi ye motom ac arulana akpusiselyalos nu sum. Elos ac akfalye enenu nukewa lom. Na kom fah etu lah nga pa LEUM GOD; Wangin sie mwet su tupan kasru luk fah mwekinla.”
24 Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
Ya kom ku in eisla ma wap lun sie mwet mweun? Ya kom ku in usla mwet sruoh liki sie tokosra sulallal?
25 Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
LEUM GOD El topuk, “Pa na ingan ma ac sikyak. Mwet sruoh lun mwet mweun ac fah utukla. Ac ma wap lun tokosra sulallal sac ac fah sruhu. Nga ac anwuk lainulos su anwuk nu sum, Ac nga fah molela tulik nutum.
26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
Nga fah oru mwet akkeokye kom in uniya sie sin sie; Elos ac fah sruhi ke akmas ac kasrkusrak. Na mwet e nukewa fah etu lah nga LEUM GOD, El su molikomla ac aksukosokye kom. Elos fah etu lah nga God Kulana lun Israel.”

< Ézsaiás 49 >