Ézsaiás 22

1 Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?

KA wanana no ke awawa o ka ikeana, Heaha kau i keia wa, I pii ai oukou a pau iluna o na kaupaku hale?

2 Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!

O oe ka mea i walaau no ka lako, Ke kulanakauhale wawa nui, Ke kulanakauhale olioli; O kou poe i lukuia, aole lakou i lakuia i ka pahikaua, Aole lakou i make i ka hoouka ana.

3 Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.

Ua auhee pu aku no kou poe luna a pau, Ua pio lakou i ka poe pana; O ka poe a pau i loaa maloko ou, ua pio lakou, Ua hee no hoi, mai kahi loihi mai.

4 Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.

Nolaila au i olelo ai, E huli ae oukou mai o'u aku nei, e uwe nui loa ana au: Mai hooikaika e hoomaha mai ia'u, No ka lukuia o ke kaikamahine o ko'u poe kanaka.

5 Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.

No ka mea, he la haunaele keia, A me ka hahi ana, a me ka pilikia, Na ka Haku, na Iehova o na kaua ma ke awawa o ka ikeana, Ua wawahiia ka pa, olo ae la ka pihe a kuahiwi.

6 És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.

Ke amo nei o Elama i ke aapua, Me na kanaka iloko o ke kaakaua a me na hololio, A unuhi o Kira i ka palekaua.

7 És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.

E piha auanei i na kaakaua kou mau awawa i makemakeia, A e hoomakaukau na hololio e hoouka ma ka pukapa.

8 És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,

Wehe ae la oia i ka mea i uhi ai i ka Iuda, A ia la nana aku la oe ma ka hale kahikokaua o ka ululaau,

9 És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.

A ike no hoi oukou i na wahi naha o ke kulanakauhale o Davida, ua nui; A hoohui oukou i na wai o ka waipuna lalo,

10 És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;

Ua helu oukou i na hale o Ierusalema, Ua wawahi oukou i na hale i mea e hoopaa ai i ka papohaku.

11 És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!

A hana no oukou i lokowai mawaena o na pa elua, No ka wai o ka waipuna kahiko; Aole oukou i nana aku ma ka Mea nana ia i hana. Aole oukou i manao aku i ka Mea nana ia i hooponopono i ka wa kahiko.

12 És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,

Ia la, hea mai no ka Haku, o Iehova o na kaua, E uwe, a e kumakena, I ka ohule ana, a me ke kaei kapa inoino.

13 És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!

Aia hoi, he olioli, a me ka hauoli, E kalua ana i na bipi, e pepehi ana hoi i na hipa, E ai ana i ka io, e inu ana hoi i ka waina: E ai kakou, e inu hoi, no ka mea, apopo e make ana kakou.

14 És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

Na Iehova o na kaua i hoike mai maloko o ko'u mau pepeiao, Aole e kalaia keia hewa o oukou, a make oukou, Wahi a ka Haku, o Iehova o na kaua,

15 Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:

Olelo mai ka Haku, o Iehova o na kaua, penei, O hele, a hiki aku oe i keia puuku ia Sebena i ka mea maluna o ka hale, a e olelo aku,

16 Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!

Heaha kau ia nei, a owai hoi kou poe maanei, I kalai ai oe i hale kupapau nou maanei? Ua kalai no oia i hale kupapau nona ma kahi kiekie, Ua pao hoi oia i hale nona maloko o ka pohaku.

17 Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,

Aia hoi e kipaku no o Iehova ia oe, He kipaku ino loa ana, E oiaio no e uhi mai oia ia oe.

18 Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!

E olokaa no oia ia oe me he mea poepoe la, E kaa aku ana i ka aina palahalaha ma na aoao; Malaila oe e make ai, A malaila e lilo ai kou mau kaakaua nani, i mea e hilahila ai ka hale o kou haku.

19 És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.

E kipaku aku wau ia oe mai kou wahi aku, Mai kou wahi aku oia e kaili aku ai ia oe.

20 És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,

A hiki aku ia la, E hea aku wau i ka'u kauwa, ia Eliakima i ke keiki a Hilekia;

21 S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;

A e hoaahu aku wau ia ia i kou aahu, A e kaei aku wau ia ia me kou kaei, A e haawi aku wau i kou alii ana iloko o kona lima, A e lilo ia i makua no ka poe e noho la ma Ierusalema, A no ko ka hale o ka Iuda.

22 S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;

E kau no wau i ke ki o ka hale o Davida ma kona poohiwi, A nana no e wehe, aohe mea nana e pani, A nana no e pani, aohe mea nana e wehe.

23 S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;

A e hoopaa aku au ia ia me he makia la ma kahi paa, A e lilo ia i nohoalii nani loa no ko ka hale o kona makua.

24 S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.

A e kau no lakou maluna ona i ka nani a pau o ka hale o kona makua; O na mamo, a me na pua, o na kiaha uuku a pau, Mai na kiaha bola maikai a pau, a i na kiaha lepo a pau.

25 Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.

A hiki aku ia la, wahi a Iehova o na kaua, E unuhiia ka makia i hoopaaia ma kahi paa, E kuaia ia ilalo a e hina hoi; A e hoopauia auanei ka mea i kauia maluna ona, No ka mea, ua olelo mai o Iehova.