1 Mózes 33
1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.
Hichun Jacob akhodah in avet a ahile “Ven Esau chu mihem jali jen to ahung amu tan,” chuin Jacob in jong achate chu Leah le Rachel chule asoh numei teni ahop peh soh keiyin,
2 És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
Hichun asoh numei le achate ho jouse amasat sah in, abanin Leah le achate achesah in, chule achaina in Rachel le Joseph apansah e.
3 Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.
Chuin Jacob ama mong mong amaho jouse masanga chun achen, aupa heng ahin phah toh kahsen sagi vei jen tol'a abohkhup in ahi.
4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.
Hichun Esau alhai phei jin apum koijeng in, chule angong koiya achop a ahile ani lhon in aki ka lhon tai.
5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
Hichun Esau in numei ho chule achate ho chu aven adong in, “Amaho hi koi hiuva ham,” ati. Jacob in adonbut in, “Hiche chapang hohi Pathen in na sohpa phatthei eibohna ahi,” ati.
6 És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
Hichun soh numei teni le achate hon ahin nailut un Esau masanga chun abohkhup tauvin ahi.
7 Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
Leah le achate jong ahung nai lut uvin abohkhup'in asalam uve; chule anu khah pen in Joseph le Rachel ahung nailut lhon in abohkhup lhon in salam abol lhon tai.
8 És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
Esau in adong tan, “Ahile hiche kahin kitopi gancha honpi chu ipi na bolna ham,” ati. Jacob'in adonbut in, “Nangma masang'a lunglhai na kamuna tei ding kati ahi,” ati.
9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.
Esau in adonbut in, “Kanao keiman jong tamtah kanei nai ati, nangma thil chu nang ding in ki koi tan,” ati.
10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
Ahin Jacob in asei teiyin, “Nangman hiche kipa thilpeh hohi nalah louva hithei lou ahi, keiman nangma mai kamu hi Pathen mai mu tobang kahi, nangma mai kamu theiya nanui awgin kajah hi thina akona galkai kahitai,” ati.
11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.
Lungset tah in hiche thilpeh hohi neisan peh teiyin, Pathen in ka ngaichat jouse eipe tai, hichun Jacob'in ahasei behset jeh chun Esau chun thilpeh ho chu asang tai.
12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
Esau in aseiye, “Aphai atitai, keiman na lamkai jing ting eini che ta hite.”
13 Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
Jacob'in adonbut in, “Ka Pakai neihet them peh mai jin, chate ho hi alhasam thei lheh na laiyun, gancha bongnou hole kelnou ho jong api hontoh ki khen thei lou lai ahiuvin, nikhat sunga hatah in kihoi pai taleh gancha honte aboncha thigam jeng thei ahiuve.
14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
Hijeh chun lungset tah in na sohpa masanga kapu ana masa jeng in lang keiman olcha chan ka masanga gancha ho ki kalvan bang ule chapang te kikalvan bang bangu hin, Seir gam'a kapu heng kahin phah kah sen hung nange ati.
15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
Apha lheh jenge tin Esau in adonbut in, “Hinlah ka miteho them khat tou dalhang kating nangho lam hil ding chule boina le hahsat na a pan lathei ding ati, Jacob in adonbut in, “Hiche hochu ngai ponte, lungset umtah'a kapu neina lamdot hi alhingset in ka sange,” ati.
16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
Hichun Esau chu aki nunghei jin Seir gam jon ding chun hiche ni mama chun achekit tai.
17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
Jacob vang chu ahile Succoth lama achen hiche muna chun inlim gancha ho din asong in, chule ama chenna ding in jong in aki sahtai. Hiche jeh a chu hiche mun chu Succoth kiti ahi. (Succoth tichu chenna mun tina ahi).
18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.
Phat chomkhat jouvin Jacob chu Padan-Ram lammah kon in Shechem Canaan gam ahung lhung tan, hiche khopi phah masanga chun ngah mun khat asem kit tai.
19 És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.
Jacob'in Shechempa Hamor chate khut akon chun gam leiset phabep sum (Qesitah) jakhat in aki choh in hikom achun ponbuh akison tai.
20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.
Hichun aman maicham atungdoh in amin chu El-Elohe Israel asah tai.
