1 Mózes 2
1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
Then the heavens and the earth were finished, and all the living things that filled them.
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
On the seventh day God came to the end of his work which he had done, and so he rested on the seventh day from all his work.
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
God blessed the seventh day and sanctified it, because in it he rested from all his work which he had done in his creation.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
These were the events concerning the heavens and the earth, when they were created, on the day that Yahweh God made the earth and the heavens.
5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
No bush of the field was yet in the earth, and no plant of the field had yet sprouted, for Yahweh God had not caused it to rain upon the earth, and there was no man to cultivate the ground.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
But a mist went up from the earth and watered the whole surface of the ground.
7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Yahweh God formed man from the dust of the ground, and breathed into his nostrils the breath of life, and man became a living being.
8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
Yahweh God planted a garden eastward, in Eden, and there he put the man whom he had formed.
9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
Out of the ground Yahweh God made every tree to grow that is pleasant to the sight and good for food. This included the tree of life that was in the midst of the garden, and the tree of the knowledge of good and evil.
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
A river went out of Eden to water the garden. From there it divided and became four rivers.
11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
The name of the first is Pishon. It is the one which flows throughout the whole land of Havilah, where there is gold.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
The gold of that land is good. There are also bdellium and the onyx stone.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
The name of the second river is Gihon. This one flows throughout the whole land of Cush.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
The name of the third river is Tigris, which flows east of Ashur. The fourth river is the Euphrates.
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
Yahweh God took the man and put him into the garden of Eden to work it and to maintain it.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
Yahweh God commanded the man, saying, “From every tree in the garden you may freely eat.
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
But from the tree of the knowledge of good and evil you may not eat, for on the day that you eat from it, you will surely die.”
18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
Then Yahweh God said, “It is not good that the man should be alone. I will make him a helper suitable for him.”
19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
Out of the ground Yahweh God formed every animal of the field and every bird of the sky. Then he brought them to the man to see what he would call them. Whatever the man called each living creature, that was its name.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
The man gave names to all the livestock, to all the birds of the sky, and to every beast of the field. But for the man himself there was found no helper suitable for him.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
Yahweh God caused a deep sleep to fall upon the man, so the man slept. Yahweh God took one of his ribs and closed up the flesh where he took the rib.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
With the rib that Yahweh God had taken from the man, he made a woman and brought her to the man.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
The man said, “This time, this one is bone of my bones, and flesh of my flesh. She will be called 'woman,' because she was taken out of man.”
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Therefore a man will leave his father and his mother, he will be united to his wife, and they will become one flesh.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
They were both naked, the man and his wife, but were not ashamed.
