Ezékiel 24
1 És lőn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
Leng Jehoiachin songkul'a akihen jou kal kum ko khinkum Tolbol 15 nihin Pakaija konin hiche thuhi akhenga ahung lhunge.
2 Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre.
“Mihem chapa, tuni nikho melchihna hi sun in, ajeh chu hiche nikho ahi Babylon lengpan Jerusalem ahin bulu pat nikho ahi.
3 És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.
Hiti chun doumah bolte chu thaneitah Pakaija kon hiche thusei hin hilchetna pen. Meichunga chun belkhat songdoh in, chuleh twi themkhat sungin;
4 Gyűjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.
Deilhen samalsal lhah lut in, amalphe ho leh atophe ho chule nemdih deh a kichun sa ho chu lhah in,
5 Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is a fazék alá; forrald erősen, még csontjai is főjjenek benne.
Kelngoi hon lah a kelngoi phapen pen chu mangin, bel noija thuhkhuh a chun thinglom chu tih in. bel chu hon phul let lut in chule aguho chu asatoh chun hon than.
6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.
Tun hiche hi thaneitah Pakai thusei ahi. Hitobang tah a gentheina hin Jerusalem anga jing ahi, tolthana khopi! Amanu hi anhonna bel ahi, dan kalla anatoh nao siltheng jou hilou techu, asaho chum oh lahdoh doh jengin, ajeh chu halkhat chu halkhat sanga phachomjo deh lou ahi.
7 Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
Ajeh chu amanu atolthana thisan chu song chunga, chun jon ahi. Tollhanga jong chu kithe thanga hilou ham?
8 Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.
Hiche jeh a chu keiman amanu thisan chu mijouse mu ding song chunga kajonsah ding ahi. Hichu kalunghan vetsahna le amnu douna a phulahna hiding ahi.
9 Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!
Hiche hi thaneitah Pakai thusei ahi. Hitobang tah a gentheina hin Jerusalem anga jing ahi, tolthat hat ho khopi! Keima tah in amanu noija chu thing kachumlut peh ding ahi.
10 Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfőjjenek.
Henge, thing ho chu setlom peh in bel phulna ding chun meichu deu jeju jeng hen. Sa chu hal tamtah'in lhonin, chule hiche jou teng chule aguho chu hal vamin;
11 És állítsd üresen az ő szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.
Tun belkeu chu meihol chunga chun song in lang bel chu ampeh in koijin, anenho dankalla a chonnao chu kamang hen.
12 A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az ő sok rozsdája, tűzbe hát rozsdájával!
Ahinlah dan kalla achonnao akisop theng thei lou jeh chun panna bei ahitai. Hijeh chu meilah a chun seplut tan.
13 A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.
Nangma nathen theilouna chu najon lungput chu ahin chule namilim doi houna chu dan kalla nachonna chu ahi. Keiman soptheng kagon ahivangin nang nanompoi. Hijeh a chu tua ahi nangma douna a kalung han kabulhit kahsea nathen louna a chu naum jing ding ahitai.
14 Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.
Kei, Pakaiyin kasei ahi. Phat chu hung lhunga ahita in katuh tang tahlou helding ahi. Keiman kalunggel kakhel lou ding chule keiman nachunga lainatna jong kanei kit louhel ding ahi. Nachonna gilou tah dungjuija nangma chungthu kitan ding ahi tin thaneitah Pakaiyin aseije.
15 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
Hiti chun Pakaija kon hiche thuhi kahenga ahung lhunge.
16 Embernek fia! ímé, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.
Mihem chapa, nangailut tah nagou chu khatvei seh seh kajepma kalah mang ding ahi. Ahenga amanu thina a chu lunghemna imacha namusah lou ding ahi. Kap hih in, nalhi jong potsah hih in.
17 Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.
Guhthim in kap inlang chule amanu khuh chunga chu kaloi loina umlou ding ahi. Naluchang chu hohlha hih in, ahiloule na sandal jong ladoh hih in. Puldou nikho a angaina a houlam dolla chonna ho jong bol hih in, ahilouva nagolpai ho nangma lhem dinga hung hon ahin choiju anneh jong chu nehih in.
18 És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.
Hijeh chun keiman ajing jing chun mipi ho masanga kasam phongtai, chule nilhah langin kajinu athitai. Ajingkah chun boldinga eikiseipeh jong chu kabol tai.
19 És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit jelentenek ezek nékünk, hogy te így cselekszel?
Hichun, mipiho eidongun, ‘hichehi ipi tina ham? Ipi nei seipeh nom u ham?’
20 És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:
Hijeh chun keiman amaho chu kaseipeh in, Pakaija kon thukhat kahenga ahung lhunge.
21 Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erősségteknek kevélységét, szemeitek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.
Chule hiche thuhi Israel mite pedinga keima eikiseipeh e. Hichehi thaneitah Pakai thusei ahi. Nahoidoh nale nakiloupi sahna, nalungthim kipana hung kondohna mun ka houin kasuhboh ding ahi. Nachapa teu leh nachanu teu Juda gam'a nehin dalhah hou chu chemjama kisat lih peh diu ahi.
22 És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,
Hiteng chule Ezekiel in abol bang banga chu nabol dingu ahi. Mipi lah a nangin pul nadou lou ding ahilou jongle nagol napai ten nahin choipeh an jong naneh lou ding ahi.
23 S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.
Nalu a pon nakikhuh a chu nakeng chot jong nalah doh lou ding ahi. Nangin pul nadou ding ahilou jong leh naka lou ding ahinlah nachonset nau jeh a namoh lung lhahsam diu ahi. Nathilse bolna ho jouse jeh a chu nachangseh a pul nadou ding ahi.
24 És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint ő cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljő; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Ezekiel chu nangho dinga vetsahna ahin, aman anabol bang banga chu nangin jong nahin bol ding ahi. Chule hiche phat chu ahung lhun teng nangin keima thaneitah Pakai kahi nahet doh ding ahi.
25 És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tőlök erősségöket, dicsőségök örömét, szemeik gyönyörűségét és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:
Hichun Pakaiyin kahenga aseije. “Mihem chapa, akulpiu keiman kalahpeh nikho chun-akipa nau leh aloiupi nau, alungthimuvin angaichat pen angailut pen tah u ahou hou, keiman achapateu leh achanu teu jong kalah peh thading ahi.
26 Azon a napon, a ki megmenekült, eljő hozzád, hogy hírt mondjon néked.
Chule hiche nikho teng chule Jerusalema konna hingdoh chu Babylonna nahenga hung uva chule ipi thilsoh em ti naseipeh dingu ahi.
27 Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Chule amapa ahung lhun phat chun phulou helouvin na o hung ging doh in, chutia chu amapa toh nakihou thei lhon ding chule nangma amaho dinga vetsahna a napan ding ahi. Hiteng chuleh amahon keima hi Pakai kahihi nahet doh diu ahi.
