2 Mózes 24
1 És monda Mózesnek: Jőjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról.
“Pakaiyin Mose heng'a aseijin, Pakai heng lama hung kal touvin nagma chule Aaron chule Nadab ahin, Abihu chule Isarel upate mi som sagi jong jaonan na boncha uva na hung diu ahiye. Gamlha thimma kon in chibai nahin boh diu ahi, ati.
2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jőjjön fel vele.
Mose bouseh Pakai heng'a hung lut thei ding, adangse vang khat'a khat cha jong Pakai heng na hin nailut thei lou diu ahiye, hitia chu Mose le mipi aboncha hung kilhon lut thei lou ding ahi, ati.
3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.
Chuin Mose jong akum suh tan Pakaiyin apeh chonna dan thu abonchan mipi ho heng'a aseipeh soh keiyun ahi. Mipin jong ki thutoh tah'in awkhat in adonbut uvin asei uve, “Pakaiyin asei chan chu aboncha kabol diu ahi,” tin asei uve.
4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
Mose in jong Pakai thupeh chengse abonchan a sundoh soh keiyin, jingkah matah in athou doh in, molsang chung lama chu Israel phungsom leni bang bang chun, Maicham a keng somleni neikhat asem doh tan ahi.
5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égő áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.
Mose'n jong Israel te lah'a gollhang sese a sol tan, ama hon abonchauvin Pakaiya din pumgo thil to ahin choi cheh tauvin ahi.
6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.
Mose'n jong thisan phabep pi chu athal in, twibel sung ho achun asung lut in ahi. Chule thisan kehlang khatse chu maicham maija a chap khum in ahi.”
7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
Chuin Mose'n jong kitepna lekhabu chu ahin choiyin mipi angsung'a chun ahin phongdoh tan ahile, mipi'n jong abonchauvin asei uvin, “Pakaiyin a sei chan aboncha ka bol kimsoh kei uva, chule keiho hin asei chan kangai uva pha tah a ka umdiu ahi” tin asei uve.
8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.
Chuin Mose'n jong thisan phasah khat alan mipiho chu achap khum uvin, aseipeh taove, “vetaovin, Thu kisei doh chengse toh ki saiya Pakaiyin nangho dia hiche thisan hi kitepna asem ahi” ati.
9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;
Hi chengse a kichai jin, Mose, Aaron, Nadab chule abihu jaonan, Israel mite lah'a upa som sagi chu akal tou taovin ahi.
10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.
Abonchauvin Israel mite Pathen chu aga mu tauvin, Pathen keng phang noiya chun Sapphire song jeng keng lampi khat ana um in, athen dan jong van chung vum kihohsel la theng bep bep'in ana um in ahi.
11 És Izráel fiainak e választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.
Chuin Pakaiyin Israel mite chung'a chun doumah abol tapon, Pathen loupina chu nasa tah'in amu tauvin ahile, anneh jong phatah in aki sem un ane uve.
12 És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.
Pakaiyin Mose heng'a asei peh in, Molsang chung lama khun keima heng'a hung kal in lang, hiche laimunna chun neina ngah tem in, keiman mipiho heng'a chonna dan ka sei peh chan chu hiche song puma khu ka peh tha ding na hitai, ati.
13 Felkele azért Mózes és az ő szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.
Mose jong achetan, alhacha Joshua chu akipuije, chuin Pathen molsang chung lama chun akal tou tan ahi.
14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek vannak; a kinek valami ügye van, ő hozzájok menjen.
Mose'n jong upa ho heng'a seipeh uvin, “Kei ni naheng uva ka hung kile kit kahse lhona hiche laimun na hi nana umjing diu ahi, Aaron le Hur vang nangho toh na umkhom jing diu, nalah uva koi hile seinom nei chan Amani heng'a che a aga sei ding ahiye, ati.
15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhő borítá el a hegyet.
Mose jong molsang lama akaltoutan ahile mei lhang in mol chu ahin tomlha jeng tan ahi.
16 És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből.
Hichun Pakai loupina chu Sinai molsang chung'a ahung kingam jeng tan ahile, nigup sungse hiche molsang chu meilhang in atom in athim lha jeng tai, nisagi lhin nin meibol abonchan ahung kihoh doh tan ahile Pakaiyin Mose ahin kou vin ahi.
17 Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.
Molsang chung vumma Pakai loupina ahung kilah jeng chu Israel mite jouse mitmun jong meikong in thil akah vam tabang in amu tauvin ahiye.
18 És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.
Mose chu Meibang kiheh lah a chun ache lut tan ahile, Mose jong molsang chung vum lama chun nisom li le jan som li a hung umden tan ahi.
