Prédikátor 10

1 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

Od mrtvijeh muha usmrdi se i pokvari ulje apotekarsko, tako od malo ludosti cijena mudrosti i slavi.

2 A bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél van; a bolondnak pedig szíve balkezénél.

Srce je mudromu s desne strane, a ludomu je s lijeve strane.

3 A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.

Bezumnik i kad ide putem, bez razuma je i kazuje svjema da je bezuman.

4 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.

Ako se podigne na te gnjev onoga koji vlada, ne ostavljaj mjesta svojega, jer blagost uklanja velike grijehe.

5 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.

Ima zlo koje vidjeh pod suncem, kao pogrješka koja dolazi od vladaoca:

6 Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.

Ludost se posaðuje na najviše mjesto, i bogati sjede na niskom mjestu.

7 Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

Vidjeh sluge na konjma, a knezovi idu pješice kao sluge.

8 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.

Ko jamu kopa, u nju æe pasti, i ko razvaljuje ogradu, uješæe ga zmija.

9 A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

Ko odmièe kamenje, udariæe se o njih; ko cijepa drva, nije miran od njih.

10 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.

Kad se zatupi gvožðe i oštrice mu se ne naoštri, tada treba više snage; ali mudrost može bolje opraviti.

11 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

Ako ujede zmija prije bajanja, ništa neæe pomoæi bajaè.

12 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.

Rijeèi iz usta mudroga ljupke su, a bezumnoga proždiru usne njegove.

13 Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.

Poèetak je rijeèima usta njegovijeh ludost, a svršetak govoru njegovu zlo bezumlje.

14 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

Jer ludi mnogo govori, a èovjek ne zna što æe biti; i ko æe mu kazati što æe poslije njega biti?

15 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.

Lude mori trud njihov, jer ne znaju ni u grad otiæi.

16 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

Teško tebi, zemljo, kad ti je car dijete i knezovi tvoji rano jedu!

17 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.

Blago tebi, zemljo, kad ti je car plemenit i knezovi tvoji jedu na vrijeme da se potkrijepe a ne da se opiju.

18 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

S lijenosti ugiblje se krov i s nemarnijeh ruku prokapljuje kuæa.

19 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

Radi veselja gotove se gozbe, i vino veseli žive, a novci vrše sve.

20 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

Ni u misli svojoj ne psuj cara, ni u klijeti, u kojoj spavaš, ne psuj bogatoga, jer ptica nebeska odnijeæe glas i što krila ima dokazaæe rijeè.