Prédikátor 10

1 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

Muscæ morientes perdunt suavitatem unguenti. Pretiosior est sapientia et gloria, parva et ad tempus stultitia.

2 A bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél van; a bolondnak pedig szíve balkezénél.

Cor sapientis in dextera ejus, et cor stulti in sinistra illius.

3 A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.

Sed et in via stultus ambulans, cum ipse insipiens sit, omnes stultos æstimat.

4 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.

Si spiritus potestatem habentis ascenderit super te, locum tuum ne demiseris, quia curatio faciet cessare peccata maxima.

5 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.

Est malum quod vidi sub sole, quasi per errorem egrediens a facie principis:

6 Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.

positum stultum in dignitate sublimi, et divites sedere deorsum.

7 Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

Vidi servos in equis, et principes ambulantes super terram quasi servos.

8 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.

Qui fodit foveam incidet in eam, et qui dissipat sepem mordebit eum coluber.

9 A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

Qui transfert lapides affligetur in eis, et qui scindit ligna vulnerabitur ab eis.

10 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.

Si retusum fuerit ferrum, et hoc non ut prius, sed hebetatum fuerit, multo labore exacuetur, et post industriam sequetur sapientia.

11 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

Si mordeat serpens in silentio, nihil eo minus habet qui occulte detrahit.

12 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.

Verba oris sapientis gratia, et labia insipientis præcipitabunt eum;

13 Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.

initium verborum ejus stultitia, et novissimum oris illius error pessimus.

14 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

Stultus verba multiplicat. Ignorat homo quid ante se fuerit; et quid post se futurum sit, quis ei poterit indicare?

15 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.

Labor stultorum affliget eos, qui nesciunt in urbem pergere.

16 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

Væ tibi, terra, cujus rex puer est, et cujus principes mane comedunt.

17 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.

Beata terra cujus rex nobilis est, et cujus principes vescuntur in tempore suo, ad reficiendum, et non ad luxuriam.

18 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

In pigritiis humiliabitur contignatio, et in infirmitate manuum perstillabit domus.

19 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

In risum faciunt panem et vinum ut epulentur viventes; et pecuniæ obediunt omnia.

20 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

In cogitatione tua regi ne detrahas, et in secreto cubiculi tui ne maledixeris diviti: quia et aves cæli portabunt vocem tuam, et qui habet pennas annuntiabit sententiam.