Dániel 4
1 Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, mondá: Békességetek bőséges legyen!
Nebuchadnezzar lengpan, leiset chunga cheng chitin leh namtin chuleh pao tintang ho heng’a, hiche thuhi athot tai, Na chung’uva chamna leh kipana leng hen.
2 A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni.
Hatchungnung Pathen in kaheng’a aphondoh thil kidang ho chuleh melchihna ho chengse hi, nangho hetdinga phondohson ding kadei ahi.
3 Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csudái! az ő országa örökkévaló ország és az ő uralkodása nemzedékről nemzedékre száll.
Aman melchihna abolho itobanga loupi hitam, Aman thil kidang abolho itobanga thahat hitam! Ama lenggam chu tonsot leng gam ahin, Ama lengvaipoh jong akhang khanga umjing ding ahi tai.
4 Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.
Nebuchadnezzar, keima hi, nomsa tah leh ima jouse ninglhing sel’in, ka leng inpia ka cheng’e.
5 Álmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.
Chuin jankhat chu mang ka neiyin, hichun eisu kicha lhehin ahi. Keima jalkhun’a kalumin, gaovin themgao thilmu kaneiye. Hiche kamang chun eisu lunggim lheh jeng in ahi.
6 És parancsolatot adék, hogy hozzák előmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.
Chuin keiman Babylon gamsung pumpia miching mithem ho abonchauvin ka koukhom in, kamang chu ka seipeh tai. Ahivang in, amahon kamang chu ipi tina ham, eiseipeh thei deh pouve.
7 Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendőmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.
8 Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot.
Achainan, Daniel kaheng’a ahung’in, ken jong ama heng’a kamang chu kasei tai. Daniel chu, keima Pathen min’a kon’a Belteshazzar kasah ahin, chuleh Pathen thengho lhagao chu ama chunga cheng ahi.
9 Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.
Keiman ama jah’a, Vo Belteshazzar mitphel doithem ho jouse pipu pa nahin, nachung’a pathen thengho lhagao cheng’a ahi kahei, chuleh nang din thil ki-imho hetdoh theilou leh het hahsa aumpoi. Tun kamang chu hiche ahi ipi tina ham neisei peh in,
10 Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Látám, hogy ímé, egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt.
Keima ka jalkhun’a ka luppet’a, themgao thilmua kamu kamang chu hiti ahi. Keiman leiset lailung tah’a thingphung lentah khat kamun.
11 Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.
Thingphung chun akhang khang in, van aphan asang lheh jeng in, leiset pumpia mutheiyin aum in, lentah leh thahat tahin akehdet tai.
12 Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő.
Thingphung chu ana ho ahingin ahoijin, aga jong abulhingset in, miho jouse nehthei ding aum e. Alim noija chun gamlah gamsa ho akol’un, abah lah’a chun vachate achenguve. Hiche thingphung’a kon chun, ahing thei jouse akivah’uve.
13 Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és ímé: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égből;
Chuin jalkhun’a kalup’a mang ka nei pet chun, themgao thilmun, van’a kon’a Pathen vantil khat ahung kumlhah kamui.
14 Erősen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól.
Vantil chun lhang asam in, “Thingphung chu phuhlhu uvin chuleh abah ho tanlha uvin. Ana ho malngim unlang chuleh aga ho thethang soh un. Alim noija kon in gamsa holeh abah ho lah’a kon in vachate ho delmang soh un.
15 De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.
Amavang, thingbul leh ajung chu leiset’a umden sah’un, thihkhao leh sum-eng in kanchah’unlang daitwiyin hin chapnou hen, chuleh leiset’a hamhing lah’a gamsa hotoh hingkhom tahen.
16 Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idő múljék el felette.
Chuleh kum sagi sung chu, amapan mihem lungthim neitalouvin, gamsa lungthim nei tahen.
17 Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
Hiche hi Atheng ho chun thu apeh’a, lhangsam hon thugahna chu aphondoh ahi. Ajeh chu chungnung pen Pathen vannoi lenggam jouse chung’a vaihom ahi. Aman pha asah sah alhen’a, mi noinung pen ho jong apehji ahi, ti mihing jousen hecheh hen.
18 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.
Vo Belteshazzar, hiche hi, keima leng Nebuchadnezzar in mang kanei chu ahi. Tun kamang hi ipi kiseina ham, nei seipeh in, ajeh chu ka lenggam sung’a miching mithem ho jousen aphondoh theilouvu ahitai. Amavang, nangin na phondoh thei ahi, ajeh chu Pathen theng lhagao chu na chung’a acheng’e, ati.
19 Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom szálljon a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
Hiche ajah phat chun, Belteshazzar jong kisah, Daniel chu chomkhat alung dong den’in, chuleh mang kiledohna chu agelleh alung gimtan ahi. Chuin lengpan ajah’a, Belteshazzar, kamang chu lungdonpi hih in, chuleh aledohna jong lunggimpi dan, ati. Belteshazzar in adonbut in, Lengpa, namang hi na kidoupi ho mang hihen lang, chuleh aledohna jong hi na chung’a chu louvin na melmate chung’a chu ding hijo leh kati.
20 A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erős volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;
Namang’a namu thingphung chu akhang khang in, asang lheh jeng in, chuleh dettah in akehdoh tan, van aphah geijin akhang khang in, vannoi mijouse mutheiyin akhang doh’e.
21 És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának:
Ana jong a-eng hoiselin chuleh aphung’a chun mitin nehkham ninglhingset in aga dohin, alimnoija chun gamsate acheng’un chuleh abah ho lah’a chun vachate acheng dimset’uve.
22 Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erőssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.
Vo! lengpa, hiche thingphung chu nangma nahi. Nangma dettah leh loupitah in nahung khang doh tan, nalal loupina chu van geijin akhangdoh in, naleng vaihomna jong leiset kolmang geijin nalo soh tai.
23 Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idő múlik el felette;
Chuin vantil theng khat, van’a kon’a hung kumlha namun, hitin aseiye, “Thingphung chu phuhlhu in chuleh sumang in. Amavang, tol’a umden abul leh ajungho chu khen in, hichu thihkhao leh sum-eng khaovin kanchah in dalhan, hamdong lah’a chun. Amachu van’a kon’a hunglha daitwiyin chapkotji hen, chuleh kum sagi sungin gamsa hotoh gamlah’a hingkhom’u hen.”
24 Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,
Hiche hi namang aledohna chu ahi. Chungnungpen Pathen in nahenga aphondoh chu, Vo! Lengpa, nachung’a hung lhung tei ding ahi.
25 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.
Nangma mihem ho lah’a kon’a na kino mang ding, gamlah’a gamsa hotoh nahin khomding. Nangman bong ho bang’a hamhing naneh’a, chuleh van’a kon’a hunglha daitwi nadou ding. Hitia chu kum sagi sung naum ding, Chungnungpen Pathenin lenggam jouse chung’a vai ahom’in, mi koi hileh aman adei lhen chu lenggam apehji ahi ti na hetdoh kah a hitia chu naumding ahi.
26 Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.
Amavang, thingbul leh ajungho chu khenden in dalhan kitina chu, nangman van Pathen in lenggam jousea vai ahom ahi, ti nahetdoh nikho leh, nalenggam nanung chan kit ding ahi.
27 Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.
Vo! Lengpa Nebuchadnezzar, ka thumop hi kisanlutin. Adih jeng chu bol’in chuleh chonset chu pailhan. Vaichate khoton lang na chonsetna hin dalhan. Chutileh nangma cham leh lungmong’a na khantou jing ding ahi.
28 Mindez betelék Nabukodonozor királyon.
Ahivang in Nebuchadnezzar lengpa chung’a thil hijatpi hi alhung soh tan ahi.
29 Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.
Lhasom leh lhani nung in, Nebuchadnezzar lengpa chu, khatvei aleng inpi chung’a ahung vahlen ahi.
30 Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?
Aman khopi sung chu aven aseitai, “Vetan, Babylon khopi loupi tah hi! Keima chenna leng inpi ding leh kalal loupina phondohna-a, keiman ka thahat’a hiche khopi hoitah hi ka sahdoh ahi,’’ ati.
31 Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.
Lengpan kiletsahna thusei aseichai masangin, van’a kon’in aw ahung ging in, Vo! Lengpa Nebuchadnezzar, hiche thuhi nang’a ding kisei ahi. Na lenggam leh na vaihomna naki lahpeh ahi tai.
32 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.
Nang jong mihem lah’a kon’a na kidelmang ding, gamlah’a gamsa hotoh nahin khom ding chuleh bong banga hamhing naneh ding ahi. Leiset a lenggam jouse hi Chungnungpen Pathen vaihomna thunoija um ahin, aman adei dei chu lenggam apehji ahi ti nahetdoh kahsea, kum sagi sung’a hiche hi nadou ding ahi,’’ ati.
33 Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.
Hitia thu aseijou jou chun, Pathen thutanna chu Nebuchadnezzar chung’a aguilhung tai. Ama jong mihem lah’a kon’in delmang in aum tai. Aman bong bang in hamhing anen chuleh van’a kon hunglha daitwi chu adouvin, alujang sam jong Muvanlai mul bang in asao doh in chuleh atin jong mutin bangin asaodoh in, gamsa bang in hinkho amang tai.
34 És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll.
Hiche ka thoh nikho ho chu ahung kichai tan, keima Nebuchadnezzar in, vanlam kaven ahileh ka lung ahung limdoh kittai. Hichun keiman Chungnungpen Pathen atonsot’a hing jing chu ka vahchoiyin chuleh jatahin kahou tai. Ajeh chu, aleng vaihomna hi kemtih neilou ahin, chuleh alenggam jong tonsot’a umjing ahi.
35 És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?
Leiset chung’a mihem jouse hi, ama loupi leh thahat toh tepiding in, ima hilou ahi bouve. Aman van’a vantil ho lah’a chuleh leiset’a mihem ho lah’a, athu tah’a adei dei abolji ahin, koiman nabol hi ipi hija, tia akhut tuhtang ding aum poi.
36 Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.
Chu in kalung ahung limdohkit phat chun, masang’a ka lenggam leh ka loupina ho jong chu kahin geldoh kittai. Keima thumop’a pangho leh sepai vaihom hon eihung holdoh uvin, avelin ka-lenggam chu kalo kit in, lengvai pon ei-tungdohkit un, masang’a sang chun loupi jochehin ka umtai.
37 Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.
Tunvang, keima Nebuchadnezzar kitipan, van lengpa Pathen chu ka vahchoiyin, ka choi-an in chuleh ama chu jaboltah in kahou tai. Ajeh chu, ama natoh thilbol hohi abon’a adih leh thutah jeng ahi. Mi koi hileh, akiletsah tapou chu asuhnem theiji ahi.
