2 Sámuel 7

1 Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

Leng David a leng ipia aum chun Pakaiyin akimvel a agalmite jouse akonin kicholdona apetan ahi,

2 Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.

Chuin lengpan Themgao Nathan kommah hitin aseiyin, “ven,” keima cedar in hoitah sungah kachengin, ahin Pathen thingkong chu ponbuh sungah aum jing nalai e! ati.

3 És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.

Chuin Nathan in lengpa chu adonbut nin, “chitan nangman nalunga umcheng chu gaboldoh tan, ajeh chu Pakaiyin nangma naumpin ahi,” ati.

4 Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

Ahin chuchi jan ma chun Pakaiyin Nathan hengah asei in,

5 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?

“Chinlang kasohpa David khu gaseipih tan, “hichehi ahi Pakaiyin aphondoh chu: nangma hi nahim keima chenna ding in sading chu?

6 Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.

Keima in’a kacheng khapoi, Israel mite Egypt gamma kahinpuidoh nikhou va pet tuni changei in. amavang ponbuh le houbuh a keima kaum jingin hitichun munkhat akon munkhat ah kakichon jing in ahi.

7 Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?

keima Israel mite toh hoilai mun a kachinao hijong le, khatvei jeng jong Israel phung lamkai chule kami Israel te chinghoi ho ja ah, epidinga keima chenna ding Cedar in hoitah neisahpih lou uham? tin kana phun khapoi.

8 Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;

“Tun chinlang gaseitan kasoh David hengah, “Pakai van janel in hitin aseiye: keiman nangmahi hamhing lah a kelngoi nachin na akon kami Israel te lamkai dinga kalhen nahi,” tin.

9 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.

Nangma hoilai mun nachina hijong leh keiman kahin lhonpi jingin, chule nagalmite jouse namit mutah in kasumang tai. Chule tuahi keiman leiset chunga miminthang khat banga namin kakithan sah ding ahi!

10 Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,

Chule keiman kami Israel te achenna diu munkhat kapeh ding, hiche mun achu buina umlouva dettah a kaphudet diu ahi. Achisa a banga migilou nam miten asuhbui thei tah lou diu ahi.

11 Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.

Kami Israel te chunga vaihom dia thutan vaihom ho kalhen nikhoa pet ana chuti ahi. Chule keiman nagal miteu jouse akon choldona kapeh diu, chukal vallin jong Pakaiyin asei in aman nangma inkhat nasah pih ding – leng insung katun doh pih ding ahi! tin.

12 Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

Ajeh chu nangma nahung thia chule napu napa tetoh nahung kivui jou teng, keiman nangma chilhah, nataigui a peng mong mong khat kahin tundoh ding, chule keiman aleng gam chu katha hatsah ding ahi.

13 Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.

Ama chun keima minna in khat asah ding chule keiman alenggam chu atonsot a kasuhdet peh ding ahi.

14 Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;

Keima ama pa kahi ding chule ama kachapa hiding ahi. Ijem tia achonset khah tah leh, mipa khat in acha abolna banga keiman amachu kamoljolla kasuhdih a kasuhgim ding ahi.

15 Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.

Ahin kamihepina Saul chunga kalah manga, nanga kon katol mang banga amachunga vang kalah mang louhel ding ahi.

16 És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.

Chule na insung le na lenggam chu eimatih channa kamasanga umjing jeng ding, chule nalal tou nachu eimatih channa bitkeicha umjing ding ahi, tin gaseipih tan ati.

17 Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.

Hijeh chun Nathan Themgaopa chu David hengah akinung len Pakaiyin gaova aseipih cheng chu agaseipih tan ahi.

18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?

Chuin leng David chu Pakai angsungah alut in chule atou in atao tan ahi, “O thaneipen Pakai, kei koi kahi a, ka insunghi epi hija hichangeija neihin puilhung ham?

19 És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!

Chule tunjong thaneipan Pakaiyin, imajouse chung vum in nasohpa lenggam hi atonsot a peh ding natie! Hiti monga hi mijouse toh nana kitep mong hinam? O thaneipan Pakai.

20 De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?

“Keiman nahenga epi kaseibe ding ham? Thaneipen Pakai, Nangman nasohpahi etabang kahi nahesoh nai.

21 A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.

Ajeh chu nangman nakitep nabang le nangma lungdei bangin thiljousehi loupi tah in nabollin chule nasohpa neihet sah soh tai.

22 Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.

“Eti loupi nahitam, O thaneipen Pakai! Nangma bang koima aumpoi. Chule keimahon nang tabang Pathen dang kanaja kha hih hel uve.

23 Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.

Leiset chungahi namdang nami Israel te tabang umkha em? Namdang hohi epi hiuham O Pathen, nangman asoh chan naova kon namite dia nahuhdoh mong em? Nangman namite Egypt akon nahuhdoh chun nangma min nasuloupin ahi. chule nangman bolmo kidang loupi tah nabollin namdangte leh apathen hou chu namite masang akon nadelmang soh helle.

24 Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.

Chule nangman Israel mite chu eimatih channa namite din nasemin, chule nangma, O Pakai a Pathen u nahi tai.

25 Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;

“Chule tun, O Pakai le ka Pathen, keima nasohpa kahi; nangma nakitep na bang chun keima leh ka insung chungah bol tan. Chule atonsot a umjing din nakitep na chu phutdet tan.

26 Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!

Chule namin eimatih channin jaum hen khuti leh mijousen seijun tin, Pakai vanmi janel Pathen chu Israel te Pathen ahi! chule nasohpa David insung chu namasangah eimatih channin umjing hen.

27 Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.

O Pakai vanmi janel, Israel te Pathen, keiman hiche taona neina ding hin hansan na kanei e ajeh chu nangman hicheho jouse hi nasohpa hengah naphong doh in, hitin naseiye, ‘keiman nangma ding leng in kasah doh pih ding nahi nati!’

28 Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),

Ajeh chu nangma Pathen, Thaneipen Pakai nahi. Nathusei ho adih soh kei in, chule hitabong thilpha jouse hi nasohpa din nakitem e.

29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.

Chule tun, nasohpa insung phattheiboh ding hi nangma lunglhai na hihen, khuty leh atonsot a nangma angsunga kaum jing thei diu ahi. ajeh chu nangma thaneipen Pakai in nasei in, nasohpa phatthei boh ding nati chu, atonsot atonsot a phatthei na ahi.