2 Királyok 22
1 Nyolcz esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
Josiah hi leng ahungchan kum chun ama kum get bou anahi, chuleh aman Jerusalem’ah kum somthum le khat sung lengvai anahom’in ahi. Anuchu Jedidah ahin Bozkath kho a kona Adaiah chanu ahi.
2 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
Amahin Pathen mitmu’n thilpha jing anabollin, apu David khonung chu anajuijin ahi. Amahin thildih bolna dinga hin ana nungchon pon ahi.
3 És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
Ama vaihom kum somle get alhinin, Josiah lengpan Meshullam tupa Azaliah chapa Shaphan chu thutanna munna lekhasunpa chu Pakai houin’ah ana sollin, hitihin thu anapen ahi,
4 Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.
“Nangma thempulen Hilkiah koma gache inlang, kot ngah pan Pakai houin'a mipi akona adondoh’u sum hochu simtoh henlang,
5 És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
Houin semphatna dinga vaihom ho khutna pelut hen, chutileh amahon Pakai houin sahphatna a natong ho chu athaman u peh nan mangcha theiyun te,” ati.
6 Az ácsoknak, az építőknek és a kőmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
Amahon thingthembol ho, insa ho chule songkhengthem ho goina’a amanchah theidiu ahi. Chujongleh Houin semphatna man dingin thing chuleh song kikhengsa ho chule adang houin semphatna dinga ngaichat umho chu chohnan mang’u hen,” ati.
7 De számadást nem kell tőlök venni a pénzről, a mely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik.
“Ahinla insahna dinga vaihom hochun akhut uva sum hunglut hochu ajat simtoh suhtoh le kholtoh angaipoi, ajeh chu amaho lungtheng cheh leh tahsan theidolcheh ahinauve,” ati.
8 És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
Hilkiah thempu lenpa chun thutanna lekhasunpa kom’a chun, “Keiman Pakai houin sunga chun Dan buchu kamu dohtai,” ati. Hichun Hilkiah chun hiche lekhajol chu Shaphan kom’a apen aman jong asim’in ahi.
9 És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
Shaphan chu lengpa kom’a achen thilsoh ho chu alhut un, “Nanoija mopohna neiho chun Pakai houin na sum hunglut hochu houin’a natong hole toh lamkai ho khutna apelut tauve,” atiuvin.
10 És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
Shaphan chun lengpa chu aseipeh kit’in, “Hilkiah thempu pachun lekhajol khat eipe in ahi,” ati, hichun Shaphan in jong lengpa chu asim pehtan ahi.
11 Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.
Lengpa chun hiche Dan lekhabua kijih chu ajah phat chun, lungkham tah’in apon abot eh jengin ahi.
12 És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, és Akbórnak, a Mikája fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak, és Asájának, a király szolgájának, mondván:
Hiche jouchun aman, Hilkiah thempupa, Shaphan chapa Ahikam, Micaiah chapa Acbor, Shaphan thutanna'a lekhasunpa chuleh Asaiah lengpa thumop a pang, amaho koma chun hiche thupeh apetan ahi.
13 Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, a mely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, a mint megíratott nékünk.
“Nangho cheuvin lang keima leh Judah mipi ho jouse thalhengin Pakai kom’ah tao unlang, akimudoh lekahjol akijih thucheng ho chung chang hi gakhol toh tauvin. Ajeh chu ipu ipateu vin hiche lekhajol kijih thucheng ho dungjuijahi ana chonloujeh uvin, achung'uva Pakai lunghan na hi adeojah jing in ahi. Eihon itohtei diuva kisei i-toh diu thilho chu khatcha jong ihin tong pouvin ahi,” ati.
14 És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának – a ki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt – feleségéhez, a ki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
Hijeh chun Hilkiah thempupa, Ahikam, Achor, Shapahn leh Asaiah chu Jerusalem a chenna ding munthah lang achun Huldah themgaonu ga dongtoh dingin acheuvin ahi. Amanu hi Harhas chapa Tikvah chapa Shallum jinu, houin a vonchol vesuija pang ahi.
15 És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, a ki titeket hozzám küldött;
Amanu chun amaho kom’ah chun, “Israel Pakai Pathen chun hitin aseije, kileuvin lang nahin solpa kom’a chun hitin aseijun,” ati.
16 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda királya;
“Hiche hi Pakai thusei ahi, Keiman hiche khopile amite chunga hi thohgimna kahin chuhsah ding ahi. Judah lengpan asimdoh hiche lekhajolla kijih ho chengsehi hung guilhung teiding ahi.
17 Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
Ajeh chu kamiten eipaidoh tauvin, Pathen neilou namdangte semthu pathen ho kom’ah kilhaina gantha akatdoh tauvin, athilbol hojouse jeh in keima eilunghan sahlheh tauvin ahi. Hiche mun douna kalunghan hi deojah jeng ding ahin hiche chu chen-mitjou hilou ding ahi,” ati.
18 A Júda királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,
“Ahinlah Pakai holding’a nahin sol uvah Judah lengpa kom’achun cheuvinlang hitin seipehun, Hichehi Israel Pathen Pakaiyin nathujah thupeh chungchanga chun hitin aseije,
19 Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.
Nangma nalungkham’in, nang le nang nakisunem lhehjingin, nangin hiche khopi le amite douna kasei hiche gamhi sapsetna aching ding chule ahomkeo hung hiding ahi, kitichu najah phat’in lungkham tah in napon nabottel jengin chuleh kisih tah in nakap jah jengin ahi. Hijehchun keiman tahbeh in nataona chu kajatai tin Pakaiyin aseije,” ati.
20 Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.
“Hijeh chun keiman kateppeh hamsetna chu nangma nathi’a lungmong’a nakivui kahsen hinchuhsah taponge. Keiman hiche khopi chunga kachuhsah ding suhgimna chu nangin namutah louding ahi,” ati. Hiti chun amanu kona thupeh chu lengpa kom’ah ale pohlut peh tauvin ahi.
