2 Korintusi 11
1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
yUyaM mamAjJAnatAM kSaNaM yAvat soDhum arhatha, ataH sA yuSmAbhiH sahyatAM|
2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
Izvare mamAsaktatvAd ahaM yuSmAnadhi tape yasmAt satIM kanyAmiva yuSmAn ekasmin vare'rthataH khrISTe samarpayitum ahaM vAgdAnam akArSaM|
3 Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
kintu sarpeNa svakhalatayA yadvad havA vaJcayAJcake tadvat khrISTaM prati satItvAd yuSmAkaM bhraMzaH sambhaviSyatIti bibhemi|
4 Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
asmAbhiranAkhyApito'paraH kazcid yIzu ryadi kenacid AgantukenAkhyApyate yuSmAbhiH prAgalabdha AtmA vA yadi labhyate prAgagRhItaH susaMvAdo vA yadi gRhyate tarhi manye yUyaM samyak sahiSyadhve|
5 Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
kintu mukhyebhyaH preritebhyo'haM kenacit prakAreNa nyUno nAsmIti budhye|
6 Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
mama vAkpaTutAyA nyUnatve satyapi jJAnasya nyUnatvaM nAsti kintu sarvvaviSaye vayaM yuSmadgocare prakAzAmahe|
7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
yuSmAkam unnatyai mayA namratAM svIkRtyezvarasya susaMvAdo vinA vetanaM yuSmAkaM madhye yad aghoSyata tena mayA kiM pApam akAri?
8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
yuSmAkaM sevanAyAham anyasamitibhyo bhRti gRhlan dhanamapahRtavAn,
9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
yadA ca yuSmanmadhye'va'rtte tadA mamArthAbhAve jAte yuSmAkaM ko'pi mayA na pIDitaH; yato mama so'rthAbhAvo mAkidaniyAdezAd Agatai bhrAtRbhi nyavAryyata, itthamahaM kkApi viSaye yathA yuSmAsu bhAro na bhavAmi tathA mayAtmarakSA kRtA karttavyA ca|
10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
khrISTasya satyatA yadi mayi tiSThati tarhi mamaiSA zlAghA nikhilAkhAyAdeze kenApi na rotsyate|
11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
etasya kAraNaM kiM? yuSmAsu mama prema nAstyetat kiM tatkAraNaM? tad Izvaro vetti|
12 De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
ye chidramanviSyanti te yat kimapi chidraM na labhante tadarthameva tat karmma mayA kriyate kAriSyate ca tasmAt te yena zlAghante tenAsmAkaM samAnA bhaviSyanti|
13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
tAdRzA bhAktapreritAH pravaJcakAH kAravo bhUtvA khrISTasya preritAnAM vezaM dhArayanti|
14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
taccAzcaryyaM nahi; yataH svayaM zayatAnapi tejasvidUtasya vezaM dhArayati,
15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
tatastasya paricArakA api dharmmaparicArakANAM vezaM dhArayantItyadbhutaM nahi; kintu teSAM karmmANi yAdRzAni phalAnyapi tAdRzAni bhaviSyanti|
16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
ahaM puna rvadAmi ko'pi mAM nirbbodhaM na manyatAM kiJca yadyapi nirbbodho bhaveyaM tathApi yUyaM nirbbodhamiva mAmanugRhya kSaNaikaM yAvat mamAtmazlAghAm anujAnIta|
17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
etasyAH zlAghAyA nimittaM mayA yat kathitavyaM tat prabhunAdiSTeneva kathyate tannahi kintu nirbbodheneva|
18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
apare bahavaH zArIrikazlAghAM kurvvate tasmAd ahamapi zlAghiSye|
19 Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
buddhimanto yUyaM sukhena nirbbodhAnAm AcAraM sahadhve|
20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
ko'pi yadi yuSmAn dAsAn karoti yadi vA yuSmAkaM sarvvasvaM grasati yadi vA yuSmAn harati yadi vAtmAbhimAnI bhavati yadi vA yuSmAkaM kapolam Ahanti tarhi tadapi yUyaM sahadhve|
21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
daurbbalyAd yuSmAbhiravamAnitA iva vayaM bhASAmahe, kintvaparasya kasyacid yena pragalbhatA jAyate tena mamApi pragalbhatA jAyata iti nirbbodheneva mayA vaktavyaM|
22 Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
te kim ibrilokAH? ahamapIbrI| te kim isrAyelIyAH? ahamapIsrAyelIyaH| te kim ibrAhImo vaMzAH? ahamapIbrAhImo vaMzaH|
23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
te kiM khrISTasya paricArakAH? ahaM tebhyo'pi tasya mahAparicArakaH; kintu nirbbodha iva bhASe, tebhyo'pyahaM bahuparizrame bahuprahAre bahuvAraM kArAyAM bahuvAraM prANanAzasaMzaye ca patitavAn|
24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
yihUdIyairahaM paJcakRtva UnacatvAriMzatprahArairAhatastrirvetrAghAtam ekakRtvaH prastarAghAtaJca praptavAn|
25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
vAratrayaM potabhaJjanena kliSTo'ham agAdhasalile dinamekaM rAtrimekAJca yApitavAn|
26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
bahuvAraM yAtrAbhi rnadInAM saGkaTai rdasyUnAM saGkaTaiH svajAtIyAnAM saGkaTai rbhinnajAtIyAnAM saGkaTai rnagarasya saGkaTai rmarubhUmeH saGkaTai sAgarasya saGkaTai rbhAktabhrAtRNAM saGkaTaizca
27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
parizramaklezAbhyAM vAraM vAraM jAgaraNena kSudhAtRSNAbhyAM bahuvAraM nirAhAreNa zItanagnatAbhyAJcAhaM kAlaM yApitavAn|
28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
tAdRzaM naimittikaM duHkhaM vinAhaM pratidinam Akulo bhavAmi sarvvAsAM samitInAM cintA ca mayi varttate|
29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
yenAhaM na durbbalIbhavAmi tAdRzaM daurbbalyaM kaH pApnoti?
30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
yadi mayA zlAghitavyaM tarhi svadurbbalatAmadhi zlAghiSye|
31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. (aiōn g165)
mayA mRSAvAkyaM na kathyata iti nityaM prazaMsanIyo'smAkaM prabho ryIzukhrISTasya tAta Izvaro jAnAti| (aiōn g165)
32 Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
dammeSakanagare'ritArAjasya kAryyAdhyakSo mAM dharttum icchan yadA sainyaistad dammeSakanagaram arakSayat
33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.
tadAhaM lokaiH piTakamadhye prAcIragavAkSeNAvarohitastasya karAt trANaM prApaM|
