2 Korintusi 11

1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

I hope you can put up with a little more foolishness from me—well you already do put up with me!

2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

I agonize over you with a divine kind of jealousy, for I promised you to a single husband—Christ—so that I could present you as a pure virgin to him.

3 Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

I worry that in some way, just as the serpent deceived Eve with his devious cunning, that you might be led astray in your thinking from your sincere and pure commitment to Christ.

4 Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

If anyone comes and tells you about a different Jesus to the one we shared with you, you easily go along with them, accepting a different spirit to the one you received, and a different kind of good news to the one you believed.

5 Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.

I don't believe I'm inferior to these “super-apostles.”

6 Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.

Even though I may not be skilled in giving speeches, I do know what I'm talking about. We have made this absolutely clear to you in every way.

7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

Was it wrong of me to humble myself so you could be elevated, since I shared the good news with you at no charge?

8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.

I robbed as it were other churches, taking pay from them so I could work for you.

9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

When I was there with you and needed something, I wasn't a burden to anyone because the believers who came from Macedonia took care of my needs. I was determined never to be a burden to you and I never shall.

10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

This is as certain as the truth of Christ that is in me: nobody in all Achaia will stop me boasting about this!

11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.

And why? Because I don't love you? God knows that I do!

12 De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

I'll continue to do what I've always done, so as to remove any opportunity for those who want to boast that their work is the same as ours.

13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

These people are false apostles, dishonest workers, who pretend to be apostles of Christ.

14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

Don't be surprised at this for even Satan himself pretends to be an angel of light.

15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.

So it's no wonder then if those who serve him pretend to be agents of good. But their final end will be in accordance with what they've done.

16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

Let me say it again: please don't think I'm being foolish. However, even if you do, accept me as someone who is foolish, and let me also boast a little.

17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

What I'm saying is not as the Lord would say it—all this foolish boasting.

18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.

But since many others are boasting in the way the world does, let me boast too.

19 Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.

(You're happy to put up with fools, since you are so wise!)

20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

You put up with people who make you slaves, who take what you have, who exploit you, who arrogantly put you down, who hit you in the face.

21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

I'm so sorry that we were too weak to do anything like that! But whatever people dare to boast about, I dare to do too. (Here I'm talking like a fool again.)

22 Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

Are they Hebrews? Me too. Are they Israelites? Me too. Are they descendants of Abraham? Me too.

23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

Are they servants of Christ? (I know I'll sound like I'm crazy, talking like this.) But I have done so much more. I've worked harder, been imprisoned more often, whipped more times than I can count, faced death time and again.

24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.

Five times I received from the Jews the forty lashes less one.

25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

Three times I was beaten with rods, once I was stoned, three times I was shipwrecked. Once I spent twenty-four hours adrift on the ocean.

26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

During my many journeys I have faced the dangers of crossing rivers, robber gangs, attacks from my own countrymen, as well as from foreigners. I have faced danger in cities, in the deserts, and on the sea. I have faced the danger of people who pretend to be Christians.

27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

I have faced hard labor and struggles, many sleepless nights, hungry and thirsty, often going without food, cold, without enough clothing to keep warm.

28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.

Besides all this, I face the daily concerns of dealing with all the churches.

29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

Who is weak, and I don't feel weak too? Who is led into sin, and I don't burn up?

30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.

If I have to boast, I will boast about how weak I am.

31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. (aiōn g165)

The God and Father of the Lord Jesus—may he be praised forever—knows I am not lying. (aiōn g165)

32 Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

While I was in Damascus, the governor under King Aretas had the city guarded in order to capture me.

33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.

But I was lowered in a basket from a window in the city wall, and so I escaped from him.