2 Krónika 1

1 Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.

Solomon son of David was strengthened in his rule, and Yahweh his God was with him and made him very powerful.

2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek,

Solomon spoke to all Israel, to the commanders of thousands and of hundreds, and to the judges, and to every prince in all Israel, the heads of the fathers' houses.

3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;

So Solomon and all the assembly with him went to the high place that was at Gibeon, for there was the tent of meeting of God, which Moses the servant of Yahweh, had made in the wilderness.

4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.

But David had brought up the ark of God from Kiriath Jearim to the place that he had prepared for it, for he had pitched a tent for it in Jerusalem.

5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.

In addition, the bronze altar made by Bezalel son of Uri son of Hur was there before the tabernacle of Yahweh; Solomon and the assembly went to it.

6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.

Solomon went up there to the bronze altar before Yahweh, which was at the tent of meeting, and offered one thousand burnt offerings on it.

7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.

God appeared to Solomon that night and said to him, “Ask! What should I give you?”

8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél.

Solomon said to God, “You have shown great covenant faithfulness to David my father, and have made me king in his place.

9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora.

Now, Yahweh God, let your promise to David my father be carried out, for you have made me king over a people as numerous as the dust of the earth.

10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?

Now give me wisdom and knowledge, so that I may lead this people, for who can judge your people, who are so many in number?”

11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:

God said to Solomon, “Because this was in your heart, and because you have not asked for riches, wealth, or honor, nor for the life of those who hate you, nor for long life for yourself, but you have asked for wisdom and knowledge for yourself, so that you might rule my people, over whom I have made you king, and this is what I will do.

12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.

I will now give you wisdom and knowledge. I will also give you riches, wealth, and honor, as none of the kings had before you, and none after you will have.”

13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.

So Solomon came to Jerusalem from the high place that was at Gibeon, from before the tent of meeting; he reigned over Israel.

14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.

Solomon gathered chariots and horsemen, and he had 1,400 chariots and twelve thousand horsemen that he placed in the chariot cities, and with himself, the king in Jerusalem.

15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.

The king made silver and gold as common in Jerusalem as the stones, and he made cedar wood as common as the sycamore trees that are in the lowlands.

16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.

As for the importation of horses from Egypt and Kue for Solomon, his merchants bought them from Kue at a price.

17 És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.

They imported a chariot from Egypt for six hundred shekels of silver, and a horse for 150 shekels. They also exported them to the kings of the Hittites and the Arameans.