2 Krónika 35
1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.
Josiah held a Passover for the Lord in Jerusalem, and the Passover lamb was killed on the fourteenth day of the first month.
2 És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.
He assigned the priests to their respective duties and encouraged them in their ministry at the Lord's Temple.
3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.
Josiah told the Levites who taught all Israel and were holy to the Lord, “Place the holy Ark in the Temple built by Solomon, son of David, king of Israel. It's not necessary for you to carry it around on your shoulders any more. Your responsibility now is to serve the Lord your God and his people Israel.
4 És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ő fia Salamon.
Get yourselves ready for service in your divisions, by families, according to the instructions given by David, king of Israel, and his son Solomon.
5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint.
Then you are to stand in the sanctuary to assist the lay people according to family divisions, following the assignments according to your Levite family divisions.
6 Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
Sacrifice the Passover lambs, purify yourselves, and be ready to help the people who come to fulfill the requirements given by the Lord through Moses.”
7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.
Josiah contributed as Passover offerings for all the people who were present 30,000 lambs and goats, and 3,000 bulls, all from his own flocks and herds.
8 Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.
His officials contributed freely to the people, to the priests, and to the Levites. Hilkiah, Zechariah, and Jehiel, who were in charge of God's Temple, gave the priests as Passover offerings 2,600 Passover lambs and 300 bulls.
9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.
The leaders of the Levites, Conaniah, and Shemaiah and Nethanel his brothers, and Hashabiah and Jeiel and Jozabad, gave the Levites as Passover offerings 5,000 lambs and young goats and 500 bulls.
10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.
Once the preparations had been completed, the priests stood where they had been assigned and the Levites took their places in their divisions as the king had ordered.
11 Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökből a vért, a Léviták pedig a bárányok bőrét húzzák le.
They killed the Passover lambs, the priests sprinkled the blood they were given on the altar, while the Levites skinned the sacrifices.
12 És külön választák az egészen égőáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták.
They put to one side the burnt offerings to be given to the families of the lay people, by division, to offer to the Lord, as required in the Book of Moses. They did the same thing with the bulls.
13 És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tűznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.
They roasted the Passover sacrifices on the fire as requires, and they boiled the holy offerings in pots, caldrons, and pans, and took them quickly to the lay people.
14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Áron fiai az égőáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késő éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.
After that they prepared food from the offerings for themselves and for the priests, because the priests, the descendants of Aaron, were busy presenting burnt offerings and fat until night came. So the Levites did this work for themselves and for the priests, the descendants of Aaron.
15 Az éneklők is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ő atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.
The singers, the descendants of Asaph, were in their places following the instructions given by David, Asaph, Heman, and Jeduthun, the king's seer. The gatekeepers in charge at each gate did not need to leave, because their fellow Levites provided for them.
16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égőáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.
So on that day the whole Passover service of the Lord was took place, including the presenting of burnt offerings on the altar of the Lord, as King Josiah had ordered.
17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az időben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.
The Israelites who were there also celebrated Passover at that time, and also the Feast of Unleavened Bread for the following seven days.
18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétől fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelből jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.
No Passover like this had been held in Israel since the time of Samuel the prophet. None of the kings of Israel had ever held a Passover like the one that Josiah observed with the priests, the Levites, all of Judah, the Israelites who were there, and the people of Jerusalem.
19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.
This Passover was observed in the eighteenth year of the reign of Josiah.
20 Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
After all this work that Josiah had carried out in restoring the Temple, King Neco of Egypt was leading his army to fight at Carchemish near the Euphrates, and Josiah went to confront him.
21 És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
Neco sent messengers to him, saying, “What argument is there between you and me, king of Judah? I have not come to attack you today, because I'm fighting with another kingdom. God told me I should hurry, so stop obstructing God, who is with me, or he'll destroy you!”
22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
But Josiah did not turn away and leave. Instead, he disguised himself so he could fight Neco in battle. He ignored Neco's message that came from God, and went to fight him on the Plain of Megiddo.
23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
There archers shot King Josiah. He called out those beside him, “Get me out of the battle, because I'm badly wounded!”
24 Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
So they carried him out of his chariot, and took him back in his second chariot to Jerusalem, where he died. Josiah was buried in the tomb of his forefathers. All Judah and Jerusalem wept for him.
25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.
Then Jeremiah wrote a lament over Josiah, and to this day male and female choirs sing sad songs about Josiah. They have become a part of what is regularly sung in Israel, and they are recorded in the Book of Laments.
26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;
The rest of what Josiah did, along with his acts of loyalty following what is written in the Law of the Lord,
27 És az ő első és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.
all his actions, from beginning to end, are recorded in the Book of the Kings of Israel and Judah.
