2 Krónika 18
1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal.
Therefore, Jehoshaphat was wealthy and very famous, and he was joined by affinity to Ahab.
2 Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.
And after some years, he descended to him in Samaria. And upon his arrival, Ahab slaughtered very many sheep and oxen, for him and for the people who had arrived with him. And he persuaded him that he should ascend against Ramoth Gilead.
3 Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.
And Ahab, the king of Israel, said to Jehoshaphat, the king of Judah, “Come with me to Ramoth Gilead.” And he answered him: “As I am, so also are you. As your people are, so also are my people. And we will be with you in war.”
4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.
And Jehoshaphat said to the king of Israel, “Consult, I beg you, the word of the Lord for the present circumstances.”
5 És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.
And so the king of Israel gathered together four hundred men of the prophets, and he said to them: “Should we go to war against Ramoth Gilead, or should we be quieted?” But they said, “Ascend, and God will deliver into the hand of the king.”
6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?
And Jehoshaphat said, “Is there not a prophet of the Lord here, so that we may inquire of him as well?”
7 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!
And the king of Israel said to Jehoshaphat: “There is one man, from whom we would be able to ask the will of the Lord. But I hate him, for he never prophesies good to me, but at all times evil. And it is Micaiah, the son of Imlah.” And Jehoshaphat said, “You should not speak in this manner, O king.”
8 Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.
Therefore, the king of Israel called one of the eunuchs, and said to him: “Quickly, summon Micaiah, the son of Imlah.”
9 És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ő előttök.
Now the king of Israel, and Jehoshaphat, the king of Judah, were both sitting upon their thrones, clothed in royal vestments. And they were sitting in an open area, beside the gate of Samaria. And all the prophets were prophesying before them.
10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket!
Truly, Zedekiah, the son of Chenaanah, made for himself horns of iron, and he said: “Thus says the Lord: With these, you shall threaten Syria, until you crush it.”
11 A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.
And all the prophets prophesied similarly, and they said: “Ascend against Ramoth Gilead, and you shall prosper, and the Lord will deliver them into the hand of the king.”
12 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.
Then the messenger who had gone to summon Micaiah said to him: “Lo, the words of all the prophets, with one mouth, announce good to the king. Therefore, I ask you that you not dissent from them in your word, and that you speak prosperity.”
13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!
And Micaiah responded to him, “As the Lord lives, whatever my God will say to me, the same shall I speak.”
14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.
Therefore, he went to the king. And the king said to him, “Micaiah, should we go to war against Ramoth Gilead, or should we be quieted?” And he responded to him: “Ascend. For everything will come to prosperity, and the enemies will be delivered into your hands.”
15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?
And the king said, “Again and again, I bind you by an oath, so that you will not speak to me except what is true in the name of the Lord!”
16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben.
Then he said: “I saw all of Israel scattered amid the mountains, like sheep without a shepherd. And the Lord said: ‘These have no masters. Let each one return in peace to his own house.’”
17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?
And the king of Israel said to Jehoshaphat: “Did I not tell you that this one would not prophesy to me anything good, but only what is evil?”
18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.
Then he said: “Therefore, listen to the word of the Lord. I saw the Lord sitting upon his throne, and the entire army of heaven was standing beside him, on the right and on the left.
19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.
And the Lord said: ‘Who will deceive Ahab, the king of Israel, so that he may ascend and fall at Ramoth Gilead?’ And when one spoke in one way, and another in another way,
20 Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?
there came forward a spirit, and he stood before the Lord and said, ‘I will deceive him.’ And the Lord said to him, ‘In what way will you deceive him?’
21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.
And he responded, ‘I will go forth, and I will be a lying spirit in the mouth of all his prophets.’ And the Lord said: ‘You will deceive and prevail. Go forth and do so.’
22 Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
Therefore now, behold: the Lord gave a lying spirit to the mouth of all your prophets, and the Lord has spoken evil about you.”
23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana?
Then Zedekiah, the son of Chenaanah, approached, and he struck Micaiah on the jaw, and he said: “In what way did the Spirit of the Lord depart from me, so that he would speak to you?”
24 Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél.
And Micaiah said: “You yourself shall see it, in that day, when you will enter a room within a room, so that you may be hidden.”
25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.
Then the king of Israel instructed, saying: “Take Micaiah, and lead him to Amon, the leader of the city, and to Joash, the son of Amalech.
26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.
And you shall say: ‘Thus says the king: Send this man to prison, and give to him a little bread and a little water, until I return in peace.’”
27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!
And Micaiah said, “If you will have returned in peace, the Lord has not spoken by me.” And he said, “May all the people listen.”
28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.
And so, the king of Israel and Jehoshaphat, the king of Judah, ascended against Ramoth Gilead.
29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra.
And the king of Israel said to Jehoshaphat: “I will change my clothing, and in this way I will go into battle. But you should be clothed in your own garments.” And the king of Israel, having changed his clothing, went to war.
30 Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.
Now the king of Syria had instructed the commanders of his horsemen, saying, “You shall not fight against the least or the greatest, but only against the king of Israel.”
31 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle;
And so, when the leaders of the horsemen had seen Jehoshaphat, they said, “This one is the king of Israel.” And while fighting, they surrounded him. But he cried out to the Lord, and he assisted him, and he turned them away from him.
32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
For when the commanders of the horsemen had seen that he was not the king of Israel, they left him.
33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem.
Then it happened that one of the people shot an arrow indiscriminately, and it struck the king of Israel between the neck and the shoulder. And so he said to his chariot driver: “Turn your hand, and lead me away from the battle line. For I have been wounded.”
34 És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.
And the fight ended on that day. But the king of Israel was standing in his chariot facing the Syrians, even until evening. And he died when the sun set.
