1 Sámuel 16

1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

And Jehovah said to Samuel, How long will thou mourn for Saul, since I have rejected him from being king over Israel? Fill thy horn with oil, and go. I will send thee to Jesse the Bethlehemite, for I have provided for me a king among his sons.

2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

And Samuel said, How do I go? If Saul hears it, he will kill me. And Jehovah said, Take a heifer with thee, and say, I have come to sacrifice to Jehovah.

3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.

And call Jesse to the sacrifice, and I will show thee what thou shall do. And thou shall anoint to me him whom I name to thee.

4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?

And Samuel did that which Jehovah spoke, and came to Bethlehem. And the elders of the city came to meet him trembling, and said, Do thou come peaceably?

5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.

And he said, Peaceably; I have come to sacrifice to Jehovah. Sanctify yourselves, and come with me to the sacrifice. And he sanctified Jesse and his sons, and called them to the sacrifice.

6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!

And it came to pass, when they came, that he looked on Eliab, and said, Surely Jehovah's anointed is before him.

7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

But Jehovah said to Samuel, Do not look on his countenance, or on the height of his stature, because I have rejected him. For Jehovah sees not as man sees, for man looks on the outward appearance, but Jehovah looks on the heart.

8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.

Then Jesse called Abinadab, and made him pass before Samuel. And he said, Neither has Jehovah chosen this man.

9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.

Then Jesse made Shammah to pass by. And he said, Neither has Jehovah chosen this man.

10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.

And Jesse made seven of his sons to pass before Samuel. And Samuel said to Jesse, Jehovah has not chosen these men.

11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

And Samuel said to Jesse, Are all thy sons here? And he said, There remains yet the youngest, and, behold, he is keeping the sheep. And Samuel said to Jesse, Send and fetch him, for we will not sit down till he comes here.

12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.

And he sent, and brought him in. Now he was ruddy, and of a beautiful countenance, and fine to look upon. And Jehovah said, Arise, anoint him, for this is he.

13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.

Then Samuel took the horn of oil, and anointed him in the midst of his brothers. And the Spirit of Jehovah came mightily upon David from that day forward. So Samuel rose up, and went to Ramah.

14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.

Now the Spirit of Jehovah departed from Saul, and an evil spirit from Jehovah troubled him.

15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!

And Saul's servants said to him, Behold now, an evil spirit from God troubles thee.

16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.

Let our lord now command thy servants, who are before thee, to seek out a man who is a skilful player on the harp. And it shall come to pass, when the evil spirit from God is upon thee, that he shall play with his hand, and thou shall be well.

17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.

And Saul said to his servants, Provide for me now a man who can play well, and bring him to me.

18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.

Then one of the young men answered, and said, Behold, I have seen a son of Jesse the Bethlehemite who is skilful in playing, and a mighty man of valor, and a man of war, and prudent in speech, and a comely man, and Jehovah is with him.

19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.

Therefore Saul sent messengers to Jesse, and said, Send to me David thy son, who is with the sheep.

20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.

And Jesse took a donkey with bread, and a bottle of wine, and a kid, and sent them by David his son to Saul.

21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.

And David came to Saul, and stood before him. And he loved him greatly, and he became his armor bearer.

22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.

And Saul sent to Jesse, saying, Let David, I pray thee, stand before me, for he has found favor in my sight.

23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.

And it came to pass, when the spirit from God was upon Saul, that David took the harp, and played with his hand. So Saul was refreshed, and was well, and the evil spirit departed from him.