Zakariás 14

1 Íme, egy napja jön az Örökkévalónak, és zsákmányod osztatik szét közepetted.

Evo ide dan Gospodnji, i plijen æe se tvoj razdijeliti usred tebe.

2 Összegyűjtöm ugyanis mind a nemzeteket Jeruzsálem ellen harczra; bevétetik a város, kifosztatnak a házak s a nők meggyaláztatnak; s elmegy a város fele számkivetésbe, de a megmaradt nép nem irtatik ki a városból.

Jer æu skupiti sve narode na Jerusalim u boj, i grad æe se uzeti, i kuæe oplijeniti i žene osramotiti, i polovina æe grada otiæi u ropstvo, a ostali narod neæe se istrijebiti iz grada.

3 Akkor kivonul az Örökkévaló és harczol ama nemzetek ellen, mint a mely napon harczolt csata napján.

Jer æe Gospod izaæi, i vojevaæe na narode kao što vojuje na dan kad je boj.

4 És állnak majd lábai ama napon az olajfák hegyén, mely Jeruzsálem előtt van kelet felől s meghasad az olajfák hegye felében, napkeletre és nyugotra, igen nagy völgygyé; és elmozdul a hegynek fele északra, a másik fele pedig délre.

I noge æe njegove stati u taj dan na gori Maslinskoj koja je prema Jerusalimu s istoka, i gora æe se Maslinska raspasti po srijedi na istok i na zapad da æe biti prodol vrlo velika, i polovina æe gore ustupiti na sjever a polovina na jug.

5 És megfutamodtok hegyeim völgyébe – mert eljut majd a hegyek völgye Áczalig – s megfutamodtok, a mint futamodtatok a földrengés elől, Uzzija, Jehúda királyának napjaiban, és eljön az Örökkévaló, az én Istenem – mind a szentek teveled.

I bježaæete u prodol gorsku, jer æe prodol gorska dopirati do Asala, i bježaæete kao što bježaste od trusa u vrijeme Ozije cara Judina; i doæi æe Gospod Bog moj, i svi æe sveti biti s tobom.

6 És lészen ama napon, nem lesz világosság, hanem nehezedő dermedtség.

I u taj dan neæe biti vidjelo svijetlo i mraèno;

7 Egy nap lesz az, az tudva lesz az Örökkévaló előtt: se nem nap, se nem éj; de lészen estnek idején, világosság leszen.

Nego æe biti jedan dan, koji je poznat Gospodu, neæe biti dan i noæ, jer æe i uveèe biti svjetlost.

8 És lészen ama napon: élő vizek erednek Jeruzsálemből, felerészök a keleti tenger felé, s felerészök a nyugoti tenger felé; nyáron és télen leszen!

I u taj æe dan proteæi iz Jerusalima voda živa, pola k istoènom moru a pola k zapadnom moru, i biæe i ljeti i zimi.

9 És lészen az Örökkéváló királylyá az egész földön; ama napon egy lesz az Örökkévaló és egy az ő neve.

I Gospod æe biti car nad svom zemljom, u onaj dan biæe Gospod jedan i ime njegovo jedno.

10 Átváltozik az egész ország mintegy síksággá Gébától Rimmónig, délre Jeruzsálemtől; és magas lesz az és marad a maga helyén, kezdve Benjámin kapujától egészen az első kapu helyéig, a sarok-kapuig, és Chanánél-tornyától egészen a királyi présházakig.

I sva æe se zemlja pretvoriti u ravnicu od Gavaje do Rimona s juga Jerusalimu, koji æe se podignuti i naseliti na svom mjestu od vrata Venijaminovijeh do mjesta gdje su prva vrata, do vrata na uglu, i od kule Ananeilove do tijeska careva.

11 És lakni fognak benne, s átok nem lesz ott többé; és megmarad Jeruzsálem biztonságban.

I oni æe nastavati u njemu, i neæe više biti prokletstva, i Jerusalim æe stajati bez straha.

12 Ez pedig lesz a csapás, melylyel sújtani fogja az Örökkévaló mindazon népeket, melyek Jeruzsálem ellen sereglettek: elrothad mindegyiknek a húsa, úgy a mint áll a lábain, szemei elrothadnak üregeikben és nyelve elrothad a szájában.

A ovo æe biti zlo kojim æe Gospod udariti sve narode koji bi vojevali na Jerusalim: tijelo æe svakom posahnuti dok još stoji na nogu, i oèi æe svakom posahnuti u rupama svojim, i jezik æe svakom posahnuti u ustima.

13 És lészen ama napon: lesz. nagy megzavarás az Örökkévalótól közöttük, megragadják kiki társának a kezét, és föléje kerekedik a keze társának keze fölé.

I u to æe vrijeme biti velika smetnja meðu njima od Gospoda, i hvataæe jedan drugoga za ruku, i ruka æe se jednoga podignuti na ruku drugoga.

14 És Jehúda is harczol majd Jeruzsálemben, és egybegyűjtik mind a nemzetek vagyonát köröskörül: aranyat és ezüstöt és ruhát nagyon sokat.

A i Juda æe vojevati na Jerusalim, i blago svijeh naroda unaokolo sabraæe se, zlato i srebro i odijelo vrlo mnogo.

15 És ép olyan lesz a csapás a lóra, az öszvérre, a tevére meg a szamárra és mind az állatra, melyek ama táborokban lesznek, mint eme csapás.

I zlo kao to zlo snaæi æe konje, mazge, kamile i magarce i svu stoku koja bude u tom okolu.

16 És lészen, mind a megmaradtak mindazon nemzetek közül, melyek Jeruzsálem ellen jöttek, felvonúlnak évről-évre, hogy leborúljanak a király, az örökkévaló, a seregek ura előtt és hogy megüljék a sátrak ünnepét.

I ko god ostane od svijeh naroda koji doðu na Jerusalim, svak æe dolaziti od godine do godine da se pokloni caru Gospodu nad vojskama i da praznuje praznik sjenica.

17 És lészen a ki nem vonúl fel a földnek nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy leborúljon a király, az Örökkévaló, a seregek ura előtt, –- ő reájuk nem esik az eső.

I ako koji od plemena zemaljskih ne bi došli u Jerusalim da se poklone caru Gospodu nad vojskama, na njih neæe biti dažda;

18 És ha Egyiptom nemzetsége nem vonúl fel és nem jön el, ő reájuk sem; meglesz a csapás, melylyel sújtja a az Örökkévaló azon nemzeteket, a melyek nem vonúlnak fel, hogy megüljék a sátrak ünnepét.

I ako se pleme Misirsko ne bi podiglo i došlo, na koje ne daždi, biæe isto zlo kojim æe Gospod udariti narode koji ne bi dolazili da praznuju praznik sjenica.

19 Ez leszen vétke Egyiptomnak és vétke mind ama nemzeteknek, hogy nem vonulnak fel megülni a sátrak ünnepét.

Taki æe biti grijeh Misircima i grijeh svijem narodima koji ne bi dolazili da praznuju praznik sjenica.

20 Ama napon az lesz rajta a ló csengetyűjén: Szent az Örökkévalónak; és olyanok lesznek a fazekak az Orökkévaló házában, mint a. medenczék az oltár előtt.

U taj æe dan biti na zvoncima konjskim: svetinja Gospodu; i lonci æe u domu Gospodnjem biti kao zdjele pred oltarom;

21 És minden fazék Jeruzsálemben és Jehúdában szent lesz az Örökkévalónak a seregek urának, majd jőnek mind az áldozók és visznek belőlök és főznek bennük; a nem lesz kalmár többé az Örökkévalónak, a seregek urának házában ama napon.

I svi æe lonci u Jerusalimu i u Judi biti svetinja Gospodu nad vojskama, i svi koji hoæe da prinesu žrtvu dolazeæi uzimaæe ih i kuhati u njima; i u taj dan neæe više biti Hananejca u domu Gospoda nad vojskama.