< Énekek Éneke 1 >
1 Énekek éneke, Salamontól.
2 Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
3 Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
4 Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
5 Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
6 Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
8 Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
9 Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
10 Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
11 Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
12 Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
13 Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
14 cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
15 Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
16 Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
17 házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
