Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, Salamontól.
Solomunova pjesma nad pjesmama.
2 Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
Da me hoæe poljubiti poljupcem usta svojih! Jer je tvoja ljubav bolja od vina.
3 Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
Mirisom su tvoja ulja prekrasna; ime ti je ulje razlito; zato te ljube djevojke.
4 Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
Vuci me, za tobom æemo trèati; uvede me car u ložnicu svoju; radovaæemo se i veseliæemo se tobom, spominjaæemo ljubav tvoju više nego vino; pravi ljube te.
5 Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
Crna sam, ali lijepa, kæeri Jerusalimske, kao šatori Kidarski, kao zavjesi Solomunovi.
6 Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
Ne gledajte me što sam crna, jer me je sunce opalilo; sinovi matere moje rasrdivši se na me postaviše me da èuvam vinograde, i ne èuvah svojega vinograda, koji ja imam.
7 Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
Kaži mi ti, kojega ljubi duša moja, gdje paseš, gdje planduješ? jer zašto bih lutala meðu stadima drugova tvojih?
8 Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
Ako ne znaš, najljepša izmeðu žena, poði tragom za stadom, i pasi jariæe svoje pokraj stanova pastirskih.
9 Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
Ti si mi, draga moja, kao konji u kolima Faraonovijem.
10 Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
Obrazi su tvoji okiæeni grivnama, i grlo tvoje nizovima.
11 Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
Naèiniæemo ti zlatne grivne sa šarama srebrnijem.
12 Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
Dok je car za stolom, narad moj pušta svoj miris.
13 Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
Dragi mi je moj kita smirne, koja meðu dojkama mojim poèiva.
14 cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
Dragi mi je moj grozd kiprov iz vinograda Engadskih.
15 Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
Lijepa ti si, draga moja, lijepa ti si! oèi su ti kao u golubice.
16 Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
Lijep ti si, dragi moj, i ljubak! i postelja naša zeleni se.
17 házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
Grede su nam u kuæama kedrove, daske su nam jelove.
