Zsoltárok 95

1 Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

Laus Cantici ipsi David. Venite, exultemus Domino: iubilemus Deo salutari nostro:

2 Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

Præoccupemus faciem eius in confessione: et in psalmis iubilemus ei.

3 Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

Quoniam Deus magnus Dominus: et rex magnus super omnes deos.

4 kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

Quia in manu eius sunt omnes fines terræ: et altitudines montium ipsius sunt.

5 kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

Quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud: et siccam manus eius formaverunt.

6 Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

Venite adoremus, et procidamus: et ploremus ante Dominum, qui fecit nos.

7 Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

Quia ipse est Dominus Deus noster: et nos populus pascuæ eius, et oves manus eius.

8 Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

Hodie si vocem eius audieritis, nolite obdurare corda vestra;

9 a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

Sicut in irritatione secundum diem tentationis in deserto: ubi tentaverunt me patres vestri, probaverunt me, et viderunt opera mea.

10 Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi: Semper hi errant corde.

11 úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!

Et isti non cognoverunt vias meas: ut iuravi in ira mea: Si introibunt in requiem meam.