Zsoltárok 84

1 A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár. Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!

2 Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.

3 A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.

4 Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.

5 Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;

6 kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.

7 Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.

8 Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.

9 Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.

10 Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.

11 Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló – nem vonja meg a jót a gáncstalanul járóknak.

12 Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!