Zsoltárok 84
1 A karmesternek, a Gittitre. Kórach fiaitól. Zsoltár. Mi kedvesek a te lakaid, Örökkévaló, seregek ura!
In finem, Pro torcularibus filiis Core, Psalmus. Quam dilecta tabernacula tua Domine virtutum:
2 Vágyódott és epedt is a lelkem az Örökkévaló udvarai után; szívem s húsom ujjonganak az élő Isten felé.
concupiscit, et deficit anima mea in atria Domini: Cor meum, et caro mea exultaverunt in Deum vivum.
3 A madár is talált házat és a fecske fészket magának, a hová fiókáit tette, a te oltáraid mellett, oh Örökkévaló, seregek ura, én királyom és Istenem.
Etenim passer invenit sibi domum: et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos. Altaria tua Domine virtutum: rex meus, et Deus meus.
4 Boldogok, kik házadat lakják, egyre dicsérnek téged. Széla.
Beati, qui habitant in domo tua Domine: in sæcula sæculorum laudabunt te.
5 Boldog az ember, kinek benned van az ereje, kiknek útjaid vannak szívükben;
Beatus vir, cuius est auxilium abs te: ascensiones in corde suo disposuit,
6 kik átvonulnak a sírás völgyén, forrássá teszik azt, áldásba is burkolja a tavaszi eső.
in valle lacrymarum in loco, quem posuit.
7 Haladnak erőről erőre, megjelennek Isten előtt Cziónban.
Etenim benedictionem dabit legislator, ibunt de virtute in virtutem: videbitur Deus deorum in Sion.
8 Örökkévaló, Isten, seregek Ura, halljad imádságomat, figyelj, Jákób Istene! Széla.
Domine Deus virtutum exaudi orationem meam: auribus percipe Deus Iacob.
9 Mi paizsunk, lásd, oh Isten és tekintsd fölkentednek arczát.
Protector noster aspice Deus: et respice in faciem Christi tui.
10 Mert jobb egy nap udvaraidban ezernél, inkább választom a küszöbön időzni Istenem házában semmint lakni gonoszságnak sátraiban.
Quia melior est dies una in atriis tuis super millia. Elegi abiectus esse in domo Dei mei: magis quam habitare in tabernaculis peccatorum.
11 Mert nap és paizs az Örökkévaló, az Isten; kegyet és dicsőséget ád az Örökkévaló – nem vonja meg a jót a gáncstalanul járóknak.
Quia misericordiam, et veritatem diligit Deus: gratiam, et gloriam dabit Dominus.
12 Örökkévaló, seregek Ura, boldog az ember, ki benned bízik!
Non privabit bonis eos, qui ambulant in innocentia: Domine virtutum, beatus homo, qui sperat in te.
