Zsoltárok 81

1 A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!

Radujte se Bogu, koji nam daje krjepost; poklikujte Bogu Jakovljevu.

2 Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!

Podignite pjesme, dajte bubanj, slatke gusle sa psaltirom.

3 Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.

Trubite o mijeni u trubu, o uštapu radi praznika našega.

4 Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;

Jer je taki zakon u Izrailja, naredba od Boga Jakovljeva.

5 bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.

Za svjedoèanstvo postavi Josifu ovo, kad iðaše na zemlju Misirsku. Jezik, kojega ne znah, èuh:

6 Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.

“Uklonio sam ramena njegova od bremena, ruke njegove oprostiše se kotarica.

7 A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.

U nevolji si me zazvao, i izbavih te, usliših te usred groma, na vodi Merivi iskušah te.

8 Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.

Slušaj, narode moj, i zasvjedoèiæu ti, Izrailju, o kad bi me poslušao:

9 Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.

Da ne bude u tebe tuðega Boga, i Bogu stranome nemoj se klanjati.

10 Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.

Ja sam Gospod, Bog tvoj, koji sam te izveo iz zemlje Misirske; otvori usta svoja, i ja æu ih napuniti.

11 De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.

Ali ne posluša narod moj glasa mojega, Izrailj ne mari za me.

12 Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.

I ja ih pustih na volju srca njihova, neka hode po svojim mislima.

13 Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:

O kad bi narod moj slušao mene, i sinovi Izrailjevi hodili putovima mojim!

14 rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;

Brzo bih pokorio neprijatelje njihove, i na protivnike njihove digao bih ruku svoju;

15 az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.

Koji mrze na Gospoda, bili bi im pokorni, i dobri dani njihovi bili bi dovijeka;

16 Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.

Najboljom bi pšenicom hranio njih, i medom bih iz kamena sitio ih.”