Zsoltárok 68

1 A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.

2 Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!

3 De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!

4 Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!

5 Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;

6 Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.

7 Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –

8 a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.

9 Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.

10 Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.

11 Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:

12 Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.

13 Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.

14 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.

15 Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.

16 Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.

17 Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!

18 Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.

19 Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.

20 Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.

21 Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.

22 Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:

23 azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.

24 Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.

25 Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.

26 Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!

27 Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.

28 Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,

29 templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.

30 Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.

31 Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.

32 Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,

33 annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.

34 adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.

35 Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.