Zsoltárok 63

1 Zsoltár Dávidtól. Midőn Jehúda pusztájában volt. Isten, én Istenem vagy, kereslek; szomjuhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.

2 Így szemléltelek a szentélyben, látván erődet és dicsőségedet.

3 Mert jobb a szereteted az életnél; ajkaim dicsérnek téged.

4 Így áldalak életemben, nevedben emelem föl kezeimet.

5 Mintegy zsírral és zsiradékkal lakik jól a lelkem, és ujjongó ajkakkal dicsér szájam.

6 Ha reád emlékezem ágyamon, őrszakonként elmélkedem rólad.

7 Mert segítség voltál nekem, és szárnyaid árnyekában ujjongok.

8 Ragaszkodott hozzád a lelkem, engem tartott a te jobbod.

9 Azok pedig veszedelemre keresik lelkemet, majd bejutnak a föld mélységeibe.

10 A kard hatalmába hányják, rókák osztályrésze lesznek.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsekszik mindaz, ki esküszik rá, mert bezárul a hazugságot beszélők szája.