Zsoltárok 62

1 A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól. Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem.

2 Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot.

3 Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre?

4 Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla.

5 Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem.

6 Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom.

7 Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van.

8 Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla.

9 Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt.

10 Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá.

11 Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő.

12 És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.