Zsoltárok 50

1 Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.

2 Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –

3 jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.

4 Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.

5 Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet

6 És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.

7 Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.

8 Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;

9 nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.

10 Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;

11 ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.

12 Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.

13 Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?

14 Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;

15 és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.

16 A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?

17 Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.

18 Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.

19 Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.

20 Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.

21 Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.

22 Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.

23 A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!