< Zsoltárok 5 >

1 A karmesternek, a Nechílótra. Zsoltár Dávidtól. Szavaimra figyelj, Örökkévaló, ügyelj elmélkedésemre. 2 Figyelmezz fohászom szavára, királyom és Istenem, mert hozzád imádkozom. 3 Örökkévaló, reggel halljad szavamat, reggel folyamodom hozzád és reménykedem. 4 Mert nem gonoszságot kedvelő Isten vagy, nem időzhet nálad, a ki rossz. 5 Nem állhatnak meg kevélykedők szemeid előtt, gyűlölöd mind a jogtalanság cselekvőit. 6 Elveszíted a hazugság beszélőit, vérontás és csalás emberét útálja az Örökkévaló. 7 De én szereteted bőségében bemegyek házadba, leborulok szent templomod felé a te félelmedben. 8 Örökkévaló, vezess engem igazságodban meglesőim miatt, tedd egyenessé előttem utadat! 9 Mert nincs szájukban, a mi őszinte, belsőjük veszedelem; nyitott sír a torkuk, nyelvüket simává teszik. 10 Bűnhődtesd őket, Isten, essenek el az ő tanácsaik miatt; bűntetteik sokasága miatt taszítsd el őket, mert engedetlenkedtek irántad. 11 S örülnek majd mind a benned menedéket keresők, örökké ujjonganak, megoltalmazod őket és vigadnak benned, a kik nevedet szeretik. 12 Mert te megáldod az igazat; Örökkévaló, kegyeddel, mintegy paizszsal, környezed.

< Zsoltárok 5 >