Zsoltárok 45

1 A karmesternek. A Liliomok szerint. Kórach fiaitól. Oktató dal. Szerelemnek éneke. Szép beszédre buzdult a szívem; azt mondom én művem a királyé, nyelvem jártas írónak a tolla.

2 Szépségesebb vagy az ember fiainál, bájosság ömlik el ajkaidon; azért megáldott téged Isten örökre.

3 Kösd fel kardodat csípődre, oh vitéz, díszedet és ékességedet.

4 És ékességedben szökkenj föl, nyargalj az igazság ügyéért és a megalázott jogért, és tanítson téged félelmetes tettekre a te jobbod!

5 Nyilaid élesítvék – népek hullanak alád – szívébe a király ellenségeinek.

6 Trónod, az Istentől való, mindörökké tart, egyenesség pálczája a te királyi pálczád.

7 Szeretsz igazságot, és gyűlölsz gonoszaágot; azért fölkent téged Isten, a te Istened, vígság olajával a te társaid fölé.

8 Myrrha és áloé, kasszia mind a ruháid, elefántcsontos palotákból zeneszerekkel örvendeztettek téged.

9 Királyok lányai vannak drága nőid közt, ott áll a feleség jobbodon Ófir aranyában.

10 Halljad leány, lásd és hajlítsd füledet s felejtsd el népedet és atyádnak házát.

11 Majd megkivánja a király szépségedet, mert ő az urad, hódolj meg előtte.

12 Czór leánya te, ajándékkal hízelegnek neked a népnek gazdagjai.

13 Merő dicsőség a királyleány ott benn, aranyszövésű az öltözete.

14 Hímzett ruhákban vezetik oda a királynak; hajadonok mögötte, az ő társnői, vitetnek neked.

15 Oda vezetik őket öröm és újjongás közt, bemennek a király palotájába.

16 Őseid helyett lesznek majd fiaid, megteszed őket vezérekké az egész országban.

17 Hadd emlegetem nevedet minden nemzedékben meg nemzedékben; azért magasztalnak téged népek mindörökké.