Zsoltárok 44

1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.

Dem Vorsänger. Von den Söhnen Korahs, ein Maskil. Gott, mit unseren Ohren haben wir gehört, unsere Väter haben uns erzählt die Großtat, die du gewirkt hast in ihren Tagen, in den Tagen vor alters.

2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.

Du, mit deiner Hand hast du Nationen ausgetrieben, und sie hast du gepflanzt, Völkerschaften hast du verderbt, und sie hast du ausgebreitet.

3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.

Denn nicht durch ihr Schwert haben sie das Land in Besitz genommen, und nicht ihr Arm hat sie gerettet; sondern deine Rechte und dein Arm und das Licht deines Angesichts, weil du Wohlgefallen an ihnen hattest.

4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!

Du selbst bist mein König, o Gott; gebiete die Rettungen Jakobs!

5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

Durch dich werden wir niederstoßen unsere Bedränger; durch deinen Namen werden wir zertreten, die wider uns aufstehen.

6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;

Denn nicht auf meinen Bogen vertraue ich, und nicht wird mein Schwert mich retten.

7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.

Denn du rettest uns von unseren Bedrängern, und unsere Hasser machst du beschämt.

8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.

In Gott rühmen wir uns den ganzen Tag, und deinen Namen werden wir preisen ewiglich. (Sela)

9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;

Doch du hast uns verworfen und zu Schanden gemacht, und zogest nicht aus mit unseren Heeren.

10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.

Du ließest uns zurückweichen vor dem Bedränger, und unsere Hasser haben für sich geraubt.

11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.

Du gabst uns hin wie Schlachtschafe, und unter die Nationen hast du uns zerstreut.

12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.

Du verkauftest dein Volk um ein Geringes und hast nicht hochgestellt ihren Preis.

13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

Du machtest uns zum Hohne unseren Nachbarn, zum Spott und Schimpf denen, die uns umgeben.

14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.

Du machtest uns zum Sprichwort unter den Nationen, zum Kopfschütteln unter den Völkerschaften.

15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,

Den ganzen Tag ist vor mir meine Schande, und die Scham meines Angesichts hat mich bedeckt,

16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.

wegen der Stimme des Schmähers und Lästerers, wegen des Feindes und des Rachgierigen.

17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,

Dieses alles ist über uns gekommen, und wir haben deiner nicht vergessen, noch betrüglich gehandelt wider deinen Bund.

18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,

Nicht ist unser Herz zurückgewichen, noch sind unsere Schritte abgebogen von deinem Pfade;

19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.

obgleich du uns zermalmt hast am Orte der Schakale, und uns bedeckt mit dem Schatten des Todes.

20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:

Wenn wir vergessen hätten den Namen unseres Gottes und unsere Hände ausgestreckt zu einem fremden Gott,

21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!

würde Gott das nicht erforschen? Denn er kennt die Geheimnisse des Herzens.

22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.

Doch um deinetwillen werden wir getötet den ganzen Tag, wie Schlachtschafe sind wir geachtet.

23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!

Erwache! Warum schläfst du, Herr? Wache auf! Verwirf uns nicht auf ewig!

24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.

Warum verbirgst du dein Angesicht, vergissest unser Elend und unsere Bedrückung?

25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.

Denn unsere Seele ist in den Staub gebeugt, unser Bauch klebt an der Erde.

26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

Stehe auf, uns zur Hilfe, und erlöse uns um deiner Güte willen!