Zsoltárok 36

1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.

Bezakoniku je bezbožna rijeè u srcu; nema straha Božijega pred oèima njegovijem.

2 Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.

Ali laže sebi u oèi, mjesto da prizna svoje bezakonje i omrzne na nj.

3 Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.

Rijeèi su usta njegovijeh nepravda i lukavstvo, neæe da se opameti da tvori dobro.

4 Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.

Bezakonje smišlja na postelji svojoj, stoji na putu rðavom, zlo mu nije mrsko.

5 Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:

Gospode! do neba je milost tvoja, i istina tvoja do oblaka.

6 igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!

Pravda je tvoja kao gore Božije, sudovi tvoji bezdana velika; ljude i stoku ti èuvaš, Gospode!

7 Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.

Kako je dragocjena milost tvoja, Bože! sinovi ljudski u sjenu krila tvojih ne boje se.

8 Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.

Hrane se od izobila doma tvojega, i iz potoka sladosti svojih ti ih napajaš.

9 Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.

Jer je u tebe izvor životu, tvojom svjetlošæu vidimo svjetlost.

10 Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.

Raširi milost svoju na one koji te znadu, i pravdu svoju na dobra srca.

11 Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!

Ne daj da stane na mene noga ohola, i ruka bezbožnièka da me zaljulja.

12 Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.

Onamo neka padnu koji èine bezakonje, neka se stropoštaju i ne mogu ustati.