Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Gospode! kako je mnogo neprijatelja mojih! Mnogi ustaju na me.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Mnogi govore za dušu moju: nema mu pomoæi od Boga.
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Ali ti si, Gospode, štit koji me zaklanja, slava moja; ti podižeš glavu moju.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Glasom svojim vièem ka Gospodu, i èuje me sa svete gore svoje.
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Ja liježem, spavam i ustajem, jer me Gospod èuva.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Ne bojim se mnogo tisuæa naroda što sa svijeh strana navaljuje na me.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Ustani, Gospode! pomozi mi, Bože moj! jer ti udaraš po obrazu sve neprijatelje moje; razbijaš zube bezbožnicima.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Od Gospoda je spasenje; neka bude na narodu tvom blagoslov tvoj!
