Zsoltárok 22
1 A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
Bože, Bože moj! zašto si me ostavio udaljivši se od spasenja mojega, od rijeèi vike moje?
2 Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
Bože moj! vièem danju, a ti me ne slušaš, i noæu, ali nemam mira.
3 Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
Sveti, koji živiš u pohvalama Izrailjevim!
4 te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
U tebe se uzdaše oci naši, uzdaše se, i ti si ih izbavljao.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Tebe prizivaše, i spasavaše se; u tebe se uzdaše, i ne ostajaše u sramoti.
6 De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
A ja sam crv, a ne èovjek; potsmijeh ljudima i rug narodu.
7 Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
Koji me vide, svi mi se rugaju, razvaljuju usta, mašu glavom,
8 Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
I govore: oslonio se na Gospoda, neka mu pomože, neka ga izbavi, ako ga miluje.
9 Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
Ta, ti si me izvadio iz utrobe; ti si me umirio na sisi matere moje.
10 te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
Za tobom pristajem od roðenja, od utrobe matere moje ti si Bog moj.
11 Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
Ne udaljuj se od mene; jer je nevolja blizu, a nema pomoænika.
12 Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
Opteèe me mnoštvo telaca; jaki volovi Vasanski opkoliše me;
13 fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
Razvališe na me usta svoja. Lav je gladan lova i rièe.
14 Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
Kao voda razlih se; rasuše se sve kosti moje; srce moje posta kao vosak, rastopilo se u meni.
15 Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
Sasuši se kao crijep krjepost moja, i jezik moj prionu za grlo, i u prah smrtni meæeš me.
16 Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
Opkoliše me psi mnogi; èeta zlikovaca ide oko mene, probodoše ruke moje i noge moje.
17 megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
Mogao bih izbrojiti sve kosti svoje. Oni gledaju, i od mene naèiniše stvar za gledanje.
18 Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
Dijele haljine moje meðu sobom, i za dolamu moju bacaju ždrijeb.
19 Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
Ali ti, Gospode, ne udaljuj se. Silo moja, pohitaj mi u pomoæ.
20 Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
Izbavi od maèa dušu moju, od psa jedinicu moju.
21 Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
Saèuvaj me od usta lavovijeh, i od rogova bivolovih, èuvši, izbavi me.
22 Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
Kazujem ime tvoje braæi; usred skupštine hvaliæu te.
23 Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
Koji se bojite Gospoda, hvalite ga. Sve sjeme Jakovljevo! poštuj ga. Boj ga se, sve sjeme Izrailjevo!
24 Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
Jer se ne ogluši molitve ništega niti je odbi; ne odvrati od njega lica svojega, nego ga usliši kad ga zazva.
25 Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
Tebe æu hvaliti na skupštini velikoj; zavjete svoje svršiæu pred onima koji se njega boje.
26 Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
Neka jedu ubogi i nasite se, i neka hvale Gospoda koji ga traže; živo da bude srce vaše dovijeka.
27 Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
Opomenuæe se i obratiæe se ka Gospodu svi krajevi zemaljski, i pokloniæe se pred njim sva plemena neznabožaèka.
28 Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
Jer je Gospodnje carstvo; on vlada narodima.
29 Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
Ješæe i pokloniæe se svi pretili na zemlji; pred njim æe pasti svi koji slaze u prah, koji ne mogu saèuvati duše svoje u životu.
30 Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
Sjeme æe njihovo služiti njemu. Kazivaæe se za Gospoda rodu potonjemu.
31 jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
Doæi æe, i kazivaæe pravdu njegovu ljudima njegovijem, koji æe se roditi; jer je on uèinio ovo.
