Zsoltárok 17

1 Ima Dávidtól. Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!

Oratio David. Exaudi Domine iustitiam meam: intende deprecationem meam. Auribus percipe orationem meam, non in labiis dolosis.

2 Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.

De vultu tuo iudicium meum prodeat: oculi tui videant æquitates.

3 Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.

Probasti cor meum, et visitasti nocte: igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas.

4 Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;

Ut non loquatur os meum opera hominum: propter verba labiorum tuorum ego custodivi vias duras.

5 követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak 1ábaim.

Perfice gressus meos in semitis tuis: ut non moveantur vestigia mea.

6 Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.

Ego clamavi, quoniam exaudisti me Deus: inclina aurem tuam mihi, et exaudi verba mea.

7 Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.

Mirifica misericordias tuas, qui salvos facis sperantes in te.

8 Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,

A resistentibus dexteræ tuæ custodi me, ut pupillam oculi. Sub umbra alarum tuarum protege me:

9 a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.

a facie impiorum qui me afflixerunt. Inimici mei animam meam circumdederunt,

10 Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.

adipem suum concluserunt: os eorum locutum est superbiam.

11 Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.

Proiicientes me nunc circumdederunt me: oculos suos statuerunt declinare in terram.

12 Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.

Susceperunt me sicut leo paratus ad prædam: et sicut catulus leonis habitans in abditis.

13 Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,

Exurge Domine, præveni eum, et supplanta eum: eripe animam meam ab impio, frameam tuam

14 emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.

ab inimicis manus tuæ. Domine a paucis de terra divide eos in vita eorum: de absconditis tuis adimpletus est venter eorum. Saturati sunt filiis: et dimiserunt reliquias suas parvulis suis.

15 Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.

Ego autem in iustitia apparebo conspectui tuo: satiabor cum apparuerit gloria tua.