Zsoltárok 147

1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

Hvalite Gospoda, jer je slatko pjevati Boga našega, jer blagome prilikuje hvala.

2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

Gospod zida Jerusalim, sabira rasijane sinove Izrailjeve;

3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

Iscjeljuje one koji su skrušena srca, i lijeèi tuge njihove;

4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

Izbraja mnoštvo zvijezda, i sve ih zove imenom.

5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

Velik je Gospod naš i velika je krjepost njegova, i razumu njegovu nema mjere.

6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

Prihvata smjerne Gospod, a bezbožne ponižava do zemlje.

7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

Redom pjevajte Gospodu hvalu, udarajte Bogu našemu u gusle.

8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

On zastire nebo oblacima, sprema zemlji dažd, èini te raste na gorama trava;

9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

Daje stoci piæu njezinu, i vraniæima, koji vièu k njemu.

10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

Ne mari za silu konjsku, niti su mu mili kraci èovjeèiji.

11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

Mili su Gospodu oni koji ga se boje, koji se uzdaju u milost njegovu.

12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

Slavi, Jerusalime, Gospoda; hvali Boga svojega, Sione!

13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

Jer on utvrðuje prijevornice vrata tvojih, blagosilja sinove tvoje u tebi.

14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

Ograðuje meðe tvoje mirom, nasiæava te jedre pšenice.

15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

Šalje govor svoj na zemlju, brzo teèe rijeè njegova.

16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

Daje snijeg kao vunu, sipa inje kao pepeo.

17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

Baca grad svoj kao zalogaje, pred mrazom njegovijem ko æe ostati?

18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

Pošlje rijeè svoju, i sve se raskravi; dune duhom svojim, i poteku vode.

19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

On je javio rijeè svoju Jakovu, naredbe i sudove svoje Izrailju.

20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

Ovo nije uèinio nijednome drugom narodu, i sudova njegovijeh oni ne znaju. Aliluja!