Zsoltárok 147

1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

Chwalcie PANA, bo dobrze [jest] śpiewać naszemu Bogu; jest [to] bowiem miłe i piękna jest chwała.

2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

PAN buduje Jeruzalem [i] gromadzi rozproszonych Izraela.

3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

On uzdrawia skruszonych w sercu i opatruje ich rany.

4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

On liczy gwiazdy, nazywa każdą z nich po imieniu.

5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

Wielki [jest] nasz Pan i zasobny w moc; jego mądrość jest niezmierzona.

6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

PAN podnosi pokornych, [a] niegodziwych poniża aż do ziemi.

7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

Śpiewajcie PANU z dziękczynieniem; śpiewajcie naszemu Bogu przy dźwiękach harfy;

8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

Który okrywa niebiosa obłokami [i] przygotowuje deszcz dla ziemi; który sprawia, że trawa rośnie na górach;

9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

Który daje pokarm bydłu i młodym krukom wołającym [do niego].

10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

Nie lubuje się w mocy konia ani nie ma upodobania w goleniach mężczyzny.

11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

PAN ma upodobanie w tych, którzy się go boją, którzy ufają jego miłosierdziu.

12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

Chwal PANA, Jeruzalem; chwal swego Boga, Syjonie.

13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

On bowiem umacnia zasuwy twoich bram i błogosławi synów twoich pośród ciebie.

14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

Zapewnia pokój w twoich granicach i syci cię najwyborniejszą pszenicą.

15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

On wysyła swój rozkaz na ziemię; szybko biegnie jego słowo.

16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

On daje śnieg jak wełnę, rozsypuje szron jak popiół.

17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

Rzuca swój lód jak okruchy; któż ostoi się przed jego zimnem?

18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

Posyła swoje słowo i [lody] topnieją; wionie swym wiatrem i wody spływają.

19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

Oznajmia swe słowo Jakubowi, swe prawa i sądy Izraelowi.

20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!

Nie uczynił tak żadnemu narodowi, nie poznali jego sądów. Alleluja.