Zsoltárok 147
1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Alleluia. Laudate Dominum quoniam bonus est psalmus: Deo nostro sit iucunda, decoraque laudatio.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Ædificans Ierusalem Dominus: dispersiones Israelis congregabit.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Qui sanat contritos corde: et alligat contritiones eorum.
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
Qui numerat multitudinem stellarum: et omnibus eis nomina vocat.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Magnus Dominus noster, et magna virtus eius: et sapientiæ eius non est numerus.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Suscipiens mansuetos Dominus: humilians autem peccatores usque ad terram.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Præcinite Domino in confessione: psallite Deo nostro in cithara.
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Qui operit cælum nubibus: et parat terræ pluviam. Qui producit in montibus fœnum: et herbam servituti hominum.
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
Qui dat iumentis escam ipsorum: et pullis corvorum invocantibus eum.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Non in fortitudine equi voluntatem habebit: nec in tibiis viri beneplacitum erit ei.
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Beneplacitum est Domino super timentes eum: et in eis, qui sperant super misericordia eius.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Alleluia. Lauda Ierusalem Dominum: lauda Deum tuum Sion.
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Quoniam confortavit seras portarum tuarum: benedixit filiis tuis in te.
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Qui posuit fines tuos pacem: et adipe frumenti satiat te.
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
Qui emittit eloquium suum terræ: velociter currit sermo eius.
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
Qui dat nivem sicut lanam: nebulam sicut cinerem spargit,
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
Mittit crystallum suum sicut buccellas: ante faciem frigoris eius quis sustinebit?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Emittet verbum suum, et liquefaciet ea: flabit spiritus eius, et fluent aquæ.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Qui annunciat verbum suum Iacob: iustitias, et iudicia sua Israel.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Non fecit taliter omni nationi: et iudicia sua non manifestavit eis. Alleluia.
