< Zsoltárok 130 >

1 Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!
Ein Stufenlied. Aus den Tiefen rufe ich zu dir, Jehova!
2 Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!
Herr, höre auf meine Stimme! Laß deine Ohren aufmerksam sein auf die Stimme meines Flehens!
3 Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?
Wenn du, Jehova, merkst auf die Ungerechtigkeiten: Herr, wer wird bestehen?
4 Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.
Doch bei dir ist Vergebung, damit du gefürchtet werdest.
5 Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.
Ich warte auf Jehova, meine Seele wartet; und auf sein Wort harre ich.
6 Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.
Meine Seele harrt auf den Herrn, mehr als die Wächter auf den Morgen, die Wächter auf den Morgen.
7 Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;
Harre, Israel, auf Jehova! Denn bei Jehova ist die Güte, und viel Erlösung bei ihm.
8 és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!
Und er, er wird Israel erlösen von allen seinen Ungerechtigkeiten.

< Zsoltárok 130 >