Zsoltárok 129

1 Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!