Zsoltárok 128

1 Zarándoklás éneke. Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!

Blago svakome, koji se boji Gospoda, koji hodi putovima njegovijem!

2 Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van.

Jer æe jesti od trudova ruku svojih. Blago tebi, i dobro ti je.

3 Feleséged akár a gyümölcstermő szőllőtő házad belsejében; gyermekeid akár olajfacsemeték körülötte asztalodnak.

Žena je tvoja kao rodna loza usred doma tvojega; sinovi tvoji kao grane maslinove oko stola tvojega.

4 Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!

Gle, tako æe biti blagosloven èovjek koji se boji Gospoda.

5 Áldjon meg téged az Örökkévaló Cziónból és nézd Jeruzsálem jólétét élted minden napjaiban,

Blagosloviæe te Gospod sa Siona, i gledaæeš dobro Jerusalimsko u sve dane života svojega;

6 és láss gyermekeket gyermekeidtől! Béke Izraélre!

Vidjeæeš sinove u sinova svojih. Mir Izrailju!