Zsoltárok 126

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

Ein Stufenlied. Als Jehova die Gefangenen Zions zurückführte, waren wir wie Träumende.

2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

Da ward unser Mund voll Lachens, und unsere Zunge voll Jubels; da sagte man unter den Nationen: Jehova hat Großes an ihnen getan!

3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

Jehova hat Großes an uns getan: wir waren fröhlich!

4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

Führe unsere Gefangenen zurück, Jehova, gleich Bächen im Mittagslande!

5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

Die mit Tränen säen, werden mit Jubel ernten.

6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

Er geht hin unter Weinen und trägt den Samen zur Aussaat; er kommt heim mit Jubel und trägt seine Garben.