Zsoltárok 125

1 Zarándoklás éneke. Akik az Örökkévalóban bíznak, akár a Czión hegye, mely nem ingadozik, örökké megmarad.

Ko se uzda u Gospoda, on je kao gora Sion, ne pomješta se, ostaje dovijeka.

2 Jeruzsálem hegyek vannak körülötte, az Örökkévaló pedig körülötte az ő népének, mostantól mindörökké.

Oko Jerusalima su gore, i Gospod je oko naroda svojega otsad i dovijeka.

3 Mert nem marad végig a gonoszság vesszeje az igazak sorsán, azért, hogy ne nyújtsák ki az igazak jogtalanságra kezeiket.

Jer neæe ostati skiptar bezbožnièki nad dijelom pravednièkim, da ne bi pravednici pružili ruke svoje na bezakonje.

4 Tégy jót, Örökkévaló, a jókkal és azokkal, a kik egyenesek szíveikben!

Uèini, Gospode, dobro dobrima i onima koji su prava srca.

5 De a kik elhajolnak görbe útjaikra – vigye el őket az Örökkévaló a jogtalanságot cselekvőkkel! Béke Izraélre!

A koji svræu na krive pute, otjeraæe Gospod s onima koji èine bezakonje. Mir Izrailju!