Zsoltárok 123

1 Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

K tebi podižem oèi svoje, koji živiš na nebesima!

2 Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

Kao što su oèi slugama uprte u ruku gospodara njihovijeh, kao oèi sluškinjine u ruku gospoðe njezine, tako su oèi naše u Gospoda Boga našega, dok se smiluje na nas.

3 Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

Smiluj se na nas, Gospode, smiluj se na nas, jer smo se dovoljno napitali sramote;

4 bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.

Dovoljno se napitala duša naša ruga od ponositijeh, i sramote od oholijeh.