Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Ein Stufenlied. Von David. Ich freute mich, als sie zu mir sagten: Lasset uns zum Hause Jehovas gehen!

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Unsere Füße werden in deinen Toren stehen, Jerusalem!

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Jerusalem, die du aufgebaut bist als eine fest in sich geschlossene Stadt,

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

wohin die Stämme hinaufziehen, die Stämme Jahs, ein Zeugnis für Israel, zu preisen den Namen Jehovas!

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Denn daselbst stehen die Throne zum Gericht, die Throne des Hauses Davids.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Bittet um die Wohlfahrt Jerusalems! Es gehe wohl denen, die dich lieben!

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Wohlfahrt sei in deinen Festungswerken, sichere Ruhe in deinen Palästen!

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Um meiner Brüder und meiner Genossen willen will ich sagen: Wohlfahrt sei in dir!

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Um des Hauses Jehovas, unseres Gottes, willen will ich dein Bestes suchen.