Zsoltárok 116

1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.

2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.

3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)

4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!

5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.

6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.

7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!

8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.

9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.

10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.

11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.

12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?

13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.

14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.

16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.

17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.

18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!