Zsoltárok 109

1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Dicséretem Istene, ne hallgass!

Dem Vorsänger. Von David, ein Psalm. Gott meines Lobes, schweige nicht!

2 Mert gonosznak száját és csalfaságnak száját nyitották rám, beszéltek velem hazug nyelvvel.

Denn der Mund des Gesetzlosen und der Mund des Truges haben sich wider mich geöffnet, mit Lügenzunge haben sie zu mir geredet;

3 És gyülölet szavaival környékeztek, és harczoltak ellenem ok nélkül.

Und mit Worten des Hasses haben sie mich umgeben und haben wider mich gestritten ohne Ursache.

4 Szeretetemért vádolnak engem, holott én csnpa imádság vagyok.

Für meine Liebe feindeten sie mich an; ich aber bin stets im Gebet.

5 Tettek velem rosszat jóért, s gyűlöletetszeretetemért.

Und sie haben mir Böses für Gutes erwiesen und Haß für meine Liebe.

6 Rendelj föléje gonoszt, és vádló álljon jobbjánál!

Bestelle einen Gesetzlosen über ihn, und ein Widersacher stehe zu seiner Rechten!

7 Mikor megitélték, kerüljön ki bűnösnek és imája váljék vétekké!

Wenn er gerichtet wird, gehe er schuldig aus, und sein Gebet werde zur Sünde!

8 Legyenek napjai kevesek, a mi neki szánva volt, más vegye el!

Seiner Tage seien wenige, sein Amt empfange ein anderer!

9 Legyenek gyermekei árvák, és felesége özvegy!

Seine Söhne seien Waisen, und sein Weib eine Witwe!

10 S bujdosva bujdossanak el gyerrnekei, kéregessenek és kolduljanak, el a romjaiktól!

Und mögen seine Söhne umherschweifen und betteln und fern von ihren verwüsteten Wohnungen nach Brot suchen!

11 Tőrbe ejtse hitelező mindazt a mi az övé, és idegenek prédálják el szerzeményét.

Der Wucherer umgarne alles, was er hat, und Fremde mögen rauben seine Arbeit!

12 Ne legyen neki, ki tartósan mível szeretetet s ne legyen árváinak, ki rajtuk könyörül!

Er habe niemand, der ihm Güte bewahre, und es sei niemand, der seinen Waisen gnädig sei!

13 Legyenek utódai kiirtásra, a másik nemzedékben törültessék el nevök!

Seine Nachkommen mögen ausgerottet werden; im folgenden Geschlecht erlösche ihr Name!

14 Emlékezésre legyen őseinek bűne az Örökkévalónál, es anyjának vétke el ne törültessék!

Gedacht werde vor Jehova der Ungerechtigkeit seiner Väter, und nicht werde ausgelöscht die Sünde seiner Mutter!

15 Legyenek mindig előtte az Örökkévalónak, s irtsa ki az országból emléküket!

Sie seien beständig vor Jehova, und er rotte ihr Gedächtnis aus von der Erde!

16 Mivelhogy nem gondolt arra, hogy szeretetet míveljen s üldözött szegény és szükölködő embert s levert szívüt, hogy megölhesse.

Darum daß er nicht gedachte, Güte zu üben, und verfolgte den elenden und armen Mann, und den, der verzagten Herzens war, um ihn zu töten.

17 Szerette az átkot, tehát rája jött, nem kedvelte az áldást, tehát eltávozott tőle.

Und er liebte den Fluch, so komme er auf ihn! Und er hatte kein Gefallen an Segen, so sei er fern von ihm!

18 Felöltötte az átkot mint ruháját, tehát bement mint a víz a belsejébe, s mint az olaj csontjaiba.

Und er zog den Fluch an wie sein Kleid, so dringe er wie Wasser in sein Inneres und wie Öl in seine Gebeine!

19 Legyen neki mint ruha, melybe burkolózik, és övül, melyet mindig felköt.

Er sei ihm wie ein Gewand, in das er sich hüllt, und zu einem Gürtel, womit er stets sich gürtet!

20 Ez munkabére vádlóimnak az Örökkévalótól, s azoké, kik rosszat beszélnek lelkem ellen!

Das sei der Lohn meiner Widersacher von seiten Jehovas, und derer, die Böses reden wider meine Seele!

21 Te pedig Örökkévaló, én Uram, tégy velem neved kedvéért, mert jó a te kegyelmed, ments meg engemet!

Du aber, Jehova, Herr, wirke für mich um deines Namens willen; weil deine Güte gut ist, errette mich!

22 Mert szegény és szükölködő vagyok, és szívem megsebesült én bennem.

Denn ich, ich bin elend und arm, und mein Herz ist verwundet in meinem Innern.

23 Mint árnyék, mikor megnyúlik, eltünedezem, elriasztattam mint a sáska.

Wie ein Schatten, wenn er sich streckt, gehe ich dahin, werde hinweggescheucht wie die Heuschrecke.

24 Térdeim elgyengültek a bőjttől, és húsom elsoványodott, zsírtalan.

Meine Knie wanken vom Fasten, und mein Fleisch ist abgemagert.

25 És én gyalázásra lettem nekik; meglátnak, fejüket csóválják.

Und ich, ich bin ihnen zum Hohn geworden; wenn sie mich sehen, schütteln sie ihren Kopf.

26 Védelmezz meg, Örökkévaló, én Istenem, segíts engem szereteted szerint!

Hilf mir, Jehova, mein Gott! Rette mich nach deiner Güte!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, te, oh Örökkévaló, cselekedted!

Damit sie wissen, daß dies deine Hand ist, daß du, Jehova, es getan hast.

28 Átkozzanak ők, te pedig áldasz; támadtak, de megszégyenültek, szolgád pedig örül.

Mögen sie fluchen, du aber segne! Stehen sie auf, so laß sie beschämt werden, und deinen Knecht sich freuen!

29 Öltsenek vádlóim gyalázatot, s burkolózzanak mint a köpenybe szégyenökbe!

Laß meine Widersacher bekleidet werden mit Schande, und in ihre Schmach sich hüllen wie in einen Mantel!

30 Magasztalom az Örökkévalót szájammal nagyon, és sokak közepette dicsérem őt;

Ich werde Jehova sehr preisen mit meinem Munde, und inmitten vieler werde ich ihn loben.

31 mert ott áll jobbjánál a szükölködőnek, hogy megsegítse lelkének biráitól.

Denn er stand zur Rechten des Armen, um ihn zu retten von denen, die seine Seele richteten.